Errefelé nem történik semmi említésre méltó. A rabszolgák tevékenysége kezd napi rutinná válni. Ezért itt az ideje kirándulni Brazíliába. Ugyan kicsit több mint egy évtizedet kell vissza utazzunk az időben, de ha megtesszük, Lionel máris egy repülőgépen találja magát…

Mondtam már, hogy útálok repülni? No jó persze a repülés mindig érdekelt csak a rosszullét ami elfog alatta az a szörnyű! Budapest Frankfurt közel két órás bemelegítéss és utána elindultunk Rió felé, laza 12 óra a menetrend szerint. Igazolandó, hogy a repülés érdekel utánanéztem aminek csak tudtam, a gépről és az útvonalról. „Légvonalban” ugyan csak 9600km a távolság, no de a repülők sem bóklászhatnak arra, amerre a kedvük tartja, az égbolt is ugyanolyan utakra van felszabdalva, mint a szárazföld. Pedig az Airbus A340-200 utazósebességén (871km/ó) megúszhatnánk mindezt 11óra alatt is. Szép gondolatok, de ha az ember 3 Dedalonnal indít és 4 óránként megfejeli plusz egy darabbal igazán mindegy, hogy összesen13 vagy 14 órát repül nem? Felszálláskori gondolataim persze szólhatnának arról is hogy uram-atyám több mint 150tonna kerozint cipelünk magunkkal. Gyengébb idegzettel inkább ezzel foglalkozik az ember, hogy ennyi tűzveszélyes folyadékkal együtt milyen hülyeség már repülni. (Jó-jó nem olvastam rendesen végig a tájékoztatót. 155ezres szám az üzemanyagnál literben lett megadva, ez a mennyiség csak 124tonna. Atya világ 124tonna 12400km-re! Ha ezt átszámolom az autó fogyasztásra, akkor egy tonna/100km, na téged is inkább ruháználak mint etetnélek drágaságom.) Engem inkább lenyűgöz a gondolat, hogy 100könnyebb elefánt súlyának megfelelő fém, műanyag, üzemanyag és emberek emelkednek a levegőbe a mérnöki leleménynek köszönhetően. Apropó levegőbe emelkedni, hol is vannak a papírzacskók?

Mégis mit lehet csinálni 12 órán keresztül bezárva? A járat kitalálói gondolom az alvásra tippeltek, este hatos indulás és reggel hatos érkezés (lenne az indulási repülőtéren, de Rióban még csak éjfél lesz.) Esetünkben máris két órát késtünk az indulással, annyira nem bántam a dolgot ugyanis nem rendelkeztem konkrét tervekkel arra nézve mit csinálok addig, míg felszállok a reggeli buszra. Szezonon kívül mentem, a gép talán, ha félig volt. Ennek ellenére nem volt szerencsém a középső üléssorban kaptam helyet, az ablakból bámészkodás kizárva, legalábbis kifelé. 19évesen egy kicsit még elszórakozik az ember a stewardessek befoglaló formájának vizsgálatával, de ez se tartott soká. Hozták a kaját, újabb óra elütve, de még mindig maradt hátra vagy tíz… Helyett: „Kedves utasaink itt a kapitány beszél…bla, bla… időjárási viszonyok…bla,bla…két óra késés… helyi idő szerint 04:00 óra érkezés…bla,bla” A német nyelv nem az erősségem, kis túlzással nem értettem mindent tisztán. A 2 órás késést eddig is tudtam, de attól még hajnali kettőre meg kéne érkeznünk, most akkor mi van? Az egyik kisasszony angolul kisegített, „nem az időjárás miatt indultunk késve, most viszont a durva szembeszél miatt lesz 14 óra az út”.  14 óra hát nem remek? Mondhatnám isteni! Apropó 14 óra! Többet nem is nagyon lehetünk a levegőben gyors számításaim szerint utazósebességen 14 és ¼ órát vagyunk képesek a levegőben tölteni, ha teletankoltak. Ugye teletankoltak? Vagy van kút az Atlanti óceán fölött és benézünk? Na mindegy csak tudják ezt elől is a fiúk és nem csinálnak hülyeséget. Nem is olyan jó buli tudni a gép paramétereit?

13órája és 40 perce vagyunk a levegőben és érzetre még nem kezdtük meg a süllyedést. A légikísérők már több mint fél órája összeszedtek mindet és beszíjazva ülnek a kis lecsapható üléseiken, de mintha kicsit sápadtak lennének?! Hogy én az vagyok az rendben van, de hogy ők? Nem hinném, hogy szolídalitanak velem. Azt mondjuk ők is biztos tudják maximum mennyit maradhatunk a levegőben, de esetleg azt is, hogy nem tankoltunk tele?  A takarókat is összeszedték ez idáig rendben, de hogy a szemüvegeket is levetették azokkal akik viseltek? Nem repültem hozzá eleget, de ez gyanúsan nem a rutineljárás része, itt valami nem kóser, de mi? A bizonyosságot egy hang hozza el a pilótafülkéből „kedves utasaink, Rióban az időjárás kissé rendhagyó, a leszállásunk módja is az lesz, de aggodalomra semmi ok a személyzet ki van képezve az ilyen helyzetekre. Höhh, ügyvéd van a fedélzeten végrendelkeznék…

Villámok fénylenek körülöttünk, miközben a gép leadott orral, üvöltő hajtóművekkel, recsegve-rázkódva, száguld lefelé. Ha ezt túlélem, soha többet nem repülök, fogadkozom. Inkább utánanézek, hogy lehet hajóval hazajutni. Annyira azért nem tré a helyzet, hogy a racionálisabb énem fel ne tegyen egy kérdést: A hajó nem kerülhet viharba? Ott esetleg napokig tart a buli és nem néhány percig… Igazat adok neki! Eldöntött tény lesz, hogy diszidálok!