HTML

London Calling (by me not the Clash)

Hiába kerestem London témájú blogokat a neten nem nagyon találtam olyat, ami aktuális lenne. Vannak persze olyanok amiket még most is frissít a gazdájuk, de ők is évekkel ezelőtt kezdték. Nem sok támpontot találtam a mai viszonyokról, hogy mi a mostanában kezdők története. Hát most kiderül!

Friss topikok

  • Attila J. Balogh: Szia! Küldtem neked egy üzenetet, még a londoni futárkodással kapcsolatban. Ha van időd, kérlek o... (2014.07.27. 11:40) nem eső, nem szennyvíz, még csak nem is patkány de azért mégiscsak csatorna
  • Krisztian1985: Na igen, ez nekem is gondot okoz, a barátok, skóciában még nemigen találkoztam magyarral. Lehet ho... (2013.04.16. 16:45) Vacancy
  • legbalach: szia, üzenetet küldtem, ha lesz egy kis időd, kérlek válaszolj tamas.bereznay@gmail.com címre. elő... (2013.02.07. 12:08) frissítések
  • Ervin Bosnyák: Hello irtam a bloggon keresztül, nem tudom megkaptad-e? Légyszi keress meg a bbosi@freemail.hu cim... (2013.01.30. 19:38) Melyiket szeressem?
  • David Kaps: Szia regota szemezek a blogoddal meg a temaval... Egy ideje pizza futar vagyok de gondolom sejted.... (2013.01.28. 13:24) Padawan

Linkblog

Szép remények...

2011.08.02. 19:12 Lionel North

Megint hajnali kelés, megint reptér, megint búcsúzkodás, megint taxi, megint repülő, megint Luton, megint buszozás, megint paraszt buszsofőr… Öööö illetve nem! Ez utóbbi nem igaz! Illetve igen, megtörtént, csak nem megint… Ilyen tapasztalatom eddig még nem volt idekinn.

Lutonban, mielőtt felszállsz a londoni buszra, egy kismókus megkérdezi hová mész és a válasz függvényében irányit valamelyik rakodó rekesz felé. Különböző megállóknak különböző rekesz. Így nem kell a 65fős busz teljes csomagterét felforgatni az épp ott leszállók miatt és az is kiderül még ott a helyszínen, ha valaki esetleg ottfelejtené a csomagját és nem csak mérföldekkel odébb a buszvégállomáson.  

Odamentem a buszhoz és szokásommal ellentétben nem a végállomást mondtam be úticélként, hanem a Finchley road-ot. A steward meglepetten tapasztalta, hogy ma bizonyára mindenki ide utazik mert megtelt a rekesz, nem gondolkodott sokat, a Victoriára tartó csomagok közé tetette a bőröndöm. A buszra szállás után én viszont elgondolkodtam, milyen fura is ez. Mármint nem a bőrönd dolog, hanem az, hogy mikor tavaly jöttem és felhívtam  Mr Olimpia-t , hogy elmennék hozzá személyesen beszélgetni, addig el sem árulta a címét, míg egy csomó gyanakvó kérdésére kielégítő válaszokat nem kapott tőlem. Most meg a meghívásával bírok, hogy lakjam nála míg nem találok saját lakást, sőt a zsebemben lapul a direkt nekem másolt lakáskulcs, amivel be tudok menni  míg ő dolgozik. Mindenesetre túl azon, hogy olcsóbb megoldás, mint a megszokott Torquay Hostel és nem utolsó sorban sokkal kulturáltabb is, igazán örülök neki, hogy a barátjának fogadott.

Megérkeztünk a Finchley road-ra és szinte kiürült a busz. Szépen sorban álltunk volna a csomagjainkért, de a lengyel sofőr nem törődött velünk, irgalmatlanul dobálta ki őket a járdára. Majd miután kiürítette a rekeszt visszapattant a helyére és már indult is volna. Szerencsére résen voltam és bedugtam a lábam a záródó ajtó és a keret közé. A sofőr pár keresetlen szóval tudakolta, hogy mi a nyűgöm. Az csupán annyi volt, hogy a bőröndöm másik rekeszben feküdt, így nem került a járdára, szerettem volna megkapni. Emberünk rugalmas volt és adott választási lehetőséget, vagy visszaszállhatok a buszra és megkapom a csomagom Vikrorián, vagy itt maradok csomag nélkül, ő le nem száll még egyszer a kedvemért, hogy odaadja. Hiába sérelmeztem az eljárását, jelezvén, hogy részéről eldöntött a dolog elindult nyitott ajtóval, kénytelen voltam a csomagom után vetni magam. A sofőr pedig közölte, ha a Victoriára tartó rekeszben (végállomás) van a bőrönd, majd megkapom ott, addig maradjak a seggemen. Természetesen leszálltam a következő megállóban, semmi kedvem nem volt nagybőrönddel, sporttáskával és fájós kézzel plusz átszállásokat eszközölni amiatt, hogy a Victoriára érkezem. Szerencsére a Jubilee-line-nak is van állomása a busz következő Baker street-i megállójánál, igaz onnét már drágább a jegy, de még mindig csak egyszer kell le és felhurcolkodnom a mozgólépcsőn és nem kell az ilyen luxuscikkeket mellőző Green park-i  állomáson átszállnom a Piccadilly line-ról. Már csak a sofőrt kellett rávennem, hogy ideadja a csomagom, aki természetesen rám is förmedt mikor meglátta, hogy leszálltam, szerinte azért mert nem fogadtam szót és rossz rekeszbe tettem a bőröndöt viselnem kell a következményeit és a végállomásig utazni, mert ő ki nem nyitja addig azt a rekeszt. Nem értettem miért fáj neki annyira megnyomni plusz egy gombot, (automata az ajtó és a sofőr fülkéből nyílik, ha nem így lenne már rég önkiszolgáltam volna magam) de mivel nem volt igaza érdekeim érvényesítésére ülősztrájkba kezdtem. A csomagtér ajtó záródását ezzel erősen akadályozva. Polák barátunk hangosan méltatlankodott, hogy miért ő szív mikor (szerinte) én raktam hülye helyre a csomagot, de más választása nem lévén kinyitotta az én rekeszem is… Úgy éreztem a szituáció feljogosít rá, hogy búcsúzóul hasznát vegyem az utcaseprőként tanult nyelvtudásomnak, tehát az anyanyelvén közöltem vele a javaslatom mely szerint igazán csinálhatna magának egy kistestvért!

Az egész persze nem ért annyit, hogy ennyit írjak róla. De akkor mégis miért olvashatjátok? Ahogy a Hofi mondaná „a helyzetet képzeld el”: A kívül magabiztos máz ellenére azért rendesen aggódtam, hogy nem túl optimista elképzelés-e a részemről, hogy csak úgy visszavesznek. És ha így is lesz, lesz-e szabad autó? Kezdhetek-e azonnal, vagy a jól bevált „gyere vissza jövő hét kedden” válasz fogom kapni? Győzködtem magam róla, hogy nem csak udvariassági forma volt a „bármikor visszavárunk” megjegyzés a részükről, ebben a végtelenül udvarias országban, ahol még a fenébe is úgy küldenek, hogy már alig várod, hogy indulhass! Erre rögtön megérkezésem után egy olyan ember lát neki az amúgy is ingatag hangulatom rombolni, akinek már az óvodában is biztos szalonna volt a jele. Optimista, „minden simán fog menni” hozzáállásom jobban zuhant mint a tőzsdeindex…

Lecuccoltam Mr Olimpiánál és mivel nem volt racionális okom halogatni, úgy döntöttem  utána kell járjak mit ér egy, a cégnél kriplivé avanzsált futárnak tett, három hónapnál régebbi, vígaszaló ígéret. Mr Olimpia kéglije a város délkeleti felében található. Kicsit kiesik egy futárnak, viszont egész közel van az olimpiai falu. Nem is tudom miért a saját igényei szerint választott kéglit és miért nem az én szempontjaim vette figyelembe? A lényeg, hogy jobbnak láttam vonattal megközelíteni a városközpontot, mert az amúgy hatalmas metróhálózatról elmondhat, hogy a Temzétől délre kissé hiányos és ez Lewisham környékére halmozottan igaz. Hümm a Farringdon állomáson kéne leszálljak a vonatról, ahhoz, hogy tovább tudjak metrózni a cég felé. Nem jó ómen. (ha nem emlékeznétek a Farringdonon ért véget tragikus hirtelenséggel a motoros futár pályafutásom)  A vonatról leszállva kerestem a metrólejárót. Sehol? Eltartott vagy 10 percig mire rádöbbentem rossz helyen szálltam le. Hehh most akkor mi legyen? Motoron ismerem a várost, képbe is kerültem annyira, hogy merre kéne menni. Motorral… De merre induljak gyalog, vajon hol a legközelebbi metró? És a nem legközelebbi, de az ami nekem jó? Kis kompromisszummal ugyan, de találtam egy metróvonalat, innét az út szinte eseménytelen volt a cégig. Kicsit kihaltnak tűnt a környék, no de nyár van, uborkaszezon, miért is lenne tolongás? Ott álltam az ismerős ajtó előtt, nagy levegőt vettem és ráhasaltam a „személyügy” feliratú csengőre. Semmi válasz, kicsit közelebb léptem a tükröződő üvegajtóhoz és ahol rávetült az árnyékom beláttam az ajtón. Az ismerős folyosó és az arról nyíló irodák ajtajai helyett valami egész más látvány fogadott, egy hatalmas terem, betonpadlóval és rajta némi sittel a plafonról lógó vezetékekkel. ezt aztán tisztességesen kiürítették még a válaszfalakat is vitték magukkal! Itt aztán nyomhatom a csengőt, csekély a válasz esélye! Vajon hová költöztek?Mer ugye csak arról lehet szó hogy elköltöztek?! Ugye csak arról van szó? Ennyi negatív előjel után görcsben lévő gyomorral hívtam az egyik volt kollégám számát:

- Szia! Visszajöttem Londonba, épp visszavetetném magam, itt állok a bejárat előtt, de hát ugye… Hová költözött a cég?

- Hello! Isten hozott újra itt. Milyen költözésről beszélsz?

- Hát itt minden szét van bombázva. Gondoltam elköltözött az iroda valamerre. Kéne az új cím…

- Ja persze, te még nem tudsz róla. Nincs új cím. Nem költözött sehová…

5 komment

Címkék: munka utazás london állás álláskeresés futár

A bejegyzés trackback címe:

https://2010london.blog.hu/api/trackback/id/tr173131096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Omlás anyád 2011.08.07. 11:57:35

Na, ez nem volt szép, itt abbahagyni! Krimiírónak készülsz? :)

mariann49 2011.08.07. 22:31:58

Welcome back!
Remelem, hamar jon a folytatas, kulonben te is ugy jarsz, mint a sofor, es kapsz nehany kedves szot az olvasoktol!

Lionel North 2011.08.08. 01:09:38

Frissítenék én, de a blog.hu ebben a nagy kezelőfelületiátállástcsinálunkhogynekedjobblegyenmizériában nem mindíg hagy postolni így éjfél után :(

mariann49 2011.08.08. 10:56:34

Na, akkor a szep gondolatok a blog. hu-nak mennek!:)
süti beállítások módosítása