El sem tudjátok képzelni milyen más vele az életem, hogy nem kell állandóan aggódva figyelnem az időjárás jelentést, a vajon fogok-e ázni ma jövendölésre várva! Régebben mindig feszült lettem mikor egy hatalmas sötét felhő alá vezetett az utam és görcsbe rándult a gyomrom mikor megéreztem az eső szagát. De most? Reggel zuhogott az eső és az időjárás előrejelzés szerint délután négyig esély se volt rá, hogy abbahagyja, de a legjobb az egészben az volt, hogy nem érdekelt!

No persze a kényelemnek ára van. Ha hétkor végzek a városban, örülhetek ha 8-ra hazaérek. Itt bizony keményen ácsorgás van a sorban, nem szökdösünk mellette. Persze próbálkozom mindenféle kerülőutakkal, de sajnos az ilyesmit már többen megtehették előttem és erre az ott lakók felzúdulhattak és addig nyöszöröghettek az önkormányzati képviselőik fülébe, míg azok kénytelenek voltak cölöpökkel, virágládákkal, betontömbökkel, vaskorlátokkal és egyéb az autó egészségére káros tárgyakkal tele tűzdelni a mellékutcákat, azok ellen az impertinensek ellen, akik nem hajlandóak sorban állni. Ez persze motorral sosem okozott leküzdhetetlen akadályt, ha nagy ritkán nem fértem el az úton elhelyezett tankcsapdák közt, még mindig ott volt a járda.  Az angolok egyébként profi sorbanállók, egy kordon segítségével bárhol pillanatok alatt képesek kígyó alakzatot felvenni, nem tolakodnak, nem lökdösődnek nem cseleznek, sőt még néha ha rászorultnak ítélnek meg valakit még előre is engedik. Visszatérve a sor melletti szökdösés elmaradására motorral ennek elmaradása nem egyértelműen negatívum. A többiek szerint engem azért nem zavart a baloldali közlekedés, mert a városban majdnem ugyanannyit töltöttem az út jobb oldalán (természetesen a forgalommal szemben) mint otthon. Ebben lehet valami, sőt még néha anyáztam is, ha a szembejövők nem húzódtak le elég gyorsan. Ha őszinte akarok lenni, érett már nekem az az áprilisi balhé bőven, csak a vakszerencsének köszönhettem, hogy nem valami sajáthibás biztosítási eseményt sikerült összehoznom. Abba meg most bele se menjünk, hogy az egyirányú utcák és egyéb az út szélén elhelyezett színes képrejtvények semmibevétele is sokkal nehézkesebb. A büntetés azonnali és kemény, ha elnézem a címet/kereszteződést, nem lehet a forgalommal szemben visszatolni a járgányt és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Egy jobb környéken akár fél óra késést is okozhat mondjuk, hogy egy utcával korábban kanyarodok be mint ahol kéne…

Mondjuk nem kel mindig az én hibám legyen az ügy. Harrow-ban felvettem egy Wait & Return csomagot (a szállítási címen kapsz vissza fuvart is). Euston road csodálatos! Mintha pesten a Rákóczi úton kéne megállnom 2+buszsáv mindkét irányban. Valamit piros duplavonal az út mentén. A szimpla duplavonal is helyszín kivégzést jelent a megállási tilalmat megszegők számára, dupla vonal esetén duplán lőnek fejbe. (Apropó erről most van sztori, a következő posztban kitérek rá.) Már épp azt kezdtem fürkészni a térképen, hogy milyen messze van a legközelebbi mellékutca, mikor is az „isteni csoda kategóriában”, az felbukkant az irodaház előtt egy darab autó befogadására alkalmas, a járdából kiharapott öblöcske és ott árválkodott üresen! Kizárólag rakodás céljára maximum 20perc, nincs visszatérés fél órán belül - hirdette fölötte a tábla. Ugyan kedvem támadt letérdelni és megcsókolgatni ezt a szent és a becsületes politikusnál is nagyobb ritkaság számba menő helyet, de hát a tiltás az tiltás szigorúan rakodunk, semmi csókolgatás! Fölrobogtam a 2. emeleti recepcióra, ahol kiderült az aláíráson kívül nem kapok cserébe semmi az átnyújtott kis kék zsákocskáért. na mindegy nem kell feltétlen visszamennem nekem Harrow-ba gondoltam, de azért megerősítést kértem a központtól. A szokásos „várj, visszahívunk” választ kaptam. Az ötletet annyira nem favorizáltam, mert egy pakolóőr kinézetű alak nézegette úgy az óráját mintha ő egy randevú helyén lenne éppen és a leendő barátnő pedig egy órás késésben. De az is felmerült bennem, hogy arra kíváncsi bírságolhat-e a 20 perc leteltével. Füstölgő gumikkal távoztam, kisvártatva hívott a központ: Szóval azt mondták nincs vissza posta? De egy kis kék zsákot kaptál az első címen? Na ezt a kis kék zsákot mindenképp vissza kell vinni, ha adnak bele válaszlevelet, ha üres. - na ezt is jó tudni, még szerencse, hogy áll az Euston road mint a beton és a fél környék egyirányú. 42 perc múlva érkeztem meg ismét az irodaház elé, pedig igazán nem rajtam múlt…

A fentiekből talán az is kitűnik, hogy a parkolás is egyértelműen nagyobb nyűg mint mosival, hiszen nem elég egy a földön felejtet A4es lap, hogy beálljak a helyére, mesebeli nagyságú 7négyzetméter a minimális szükségletem. A járgány méretével párhuzamosan a  csomagok mérete is megváltozott, hiszen nem a motor dobozkájába kell, hogy beférjenek. Pánikszerű gyorsasággal szereztem be egy molnárkocsit. A Northwick Park Hospitalba érve már boldogan pattantam ki vele amikor azt láttam, hogy 3boxes (3doboz) az elszállítandó szajré. A szokásos gazdasági bejárathoz álltam és megpróbáltam kideríteni merre van a központi intenzív osztály. A személyzet tanácstalan volt kissé, felvilágosítottak, hogy nem ez a legközelebbi gazdasági bejárat hozzá. Mint kiderült 5 darab van összesen, no de hol rejtőzött a másik négy abban a fél évben míg ide jártam csomagokért? Arra a kérdésre, hogy mégis melyik esik hozzá közel együttérző hümmögés volt a válasz. Végül kitalálták, hogy keressem meg a csomagot és onnét majd megmondják melyik a legközelebbi rakodórámpa ahová odaállhatok. Mondjuk ha már nálam lesz a 3 doboz, aligha fogok közelebb állni az autóval gondoltam. A kórházépület alapvetően aprócska, alig egy négyzetméteren terül el. Már minden túlzás nélkül cirka fél kilométert tettem meg és aggódtam erősen, hogy még ha ki is tudom nyírni a Minotaurust, fonalat azt bizony nem hoztam magammal, így is úgy is reális esélynek tűnt, hogy bent veszek. Az intezív osztályon megleptek 3 dobozkával, amiknek minden egyes darabjába valószínű 2 hűtőszekrényt csomagoltak. Derűlátásom alábbhagyott miszerint egy körben kicipelem őket az eddig bebarangolt útvonalon. A legközelebbi rakodó rámpa alig 250m-re volt… Egy óra múlva jelentettem a diszpécseremnek, hogy minden csomag a fedélzeten. Mi tartott ezen egy órát? - firtatta. Miért te mennyi idő alatt teszel meg 2km-t úgy, hogy ebből a felében egy hűtőszekrény van a púpodon? – kérdeztem vissza kissé ingerülten. Érdekes módon egyből nem forszírozta tovább az ügyet.