Miután beköltöztünk, terepfelderítésre indultam és közben megborotválkoztam. Ez utóbbi talán némi magyarázatra szorul. Nem tehetek róla, de nem tudok a borbély üzletnek ellenállni. Már ahol még klasszikus értelemben véve létezik és nem fodrászattá degradálódott. Kicsit perverz dolog nem mondom, de élvezem ahogy a nyakamba kötik a frissen mosott kendőt, a pamaccsal szappanhabot kennek az arcomra és egy élesre fent borotvával szőrtelenítik azt. Ezért ha a világnak olyan szegletébe tévedek ahol él még ez az opció a borbélynál, véletlen se hagyom ki. Sétám másik célja a bérautó helyzet felderítése volt. Idegenvezetőnk a késő délutánra hívta össze a csoportot, hogy "tájékoztasson a helyi viszonyokról" ami a "szeretnék nektek minél több fizetős programot eladni" szinonimája lehet gondoltam, mint kiderült nem minden alap nélkül. Az iroda éltal otthon ajánlott fakultatív programok különösképp nem mozgattak meg, egy kivételével. Ugyanis bármelyik megoldhatónak látszott egyéni szervezésben, a helyi tömegközlekedést használva egy nap alatt, kivéve a Szahara-túrát. Amazóniai csavargási tapasztalattal a hátam mögött persze itt is lazán nekivágtam volna, de hát nem egyedül voltam, tekintettel kellett lennem Aurorára is akinek már az is komoly megrázkódtatás volt, hogy nem terveztük hónapokig az utat hanem csak úgy befizettünk last minute-ra. Tehát mivel az autóbuszos társasutazáshoz nem füllött a fogam, a stoppolós-tömegközlekedős verzió meg kihullott, ezért gyorsan fel kellett mérnem, hogy egyéni szervezésben mennyire terheli meg a dolog a pénztárcánkat. Az egyéni költségvetés elharapódzása esetén hajlandó lettem volna a buszos verzióra is, mert ugye interneten nem sok mindent találtam azt viszont jó drágán, de biztosat kellett tudnom, hogy mérlegelhessek. A szállodasor autókölcsönzőit kapásból kiröhögtem, ennél még az interneten is olcsóbb. A borbéllyal csevegve kiderítettem a helyiek hol kölcsönöznek autót, a címmel felfegyverkezve indultam tovább. A turista negyedet elhagyva egy koszos (szokásosnál is sokkal) sikátorban találtam rá az autószerelő műhelyként is funkcionáló bérautó garázsra. Leharcolt Renault 12-esek (ez alapján készült a román Dacia anno a cociban...) és Peugeot 404 pickup romok mindenhol. Az általam megcélzott (internetes kölcsönzőkben low budget kategória) Fiat Uno elérhetetlen luxusnak tűnt ebben a környezetben, nem is volt belőle kiadó. Viszont fel tudtak ajánlani egy 2 éves tehát szinte vadonatúj klímás Renault Cliót. Az Uno-ban nincs klíma, ezért a Clio jobban hangzana, ha nem lenne magasabb kategóriába sorolva. Koppant a garashoz a fogam, Uno árban is aggódtam a gazdaságosság miatt. Az árképzés itt viszont már elsőre jóval barátibb volt, de hát a belső szabályzatom szerint alku esetén, a kereskedő által ajánlott ár felénél többet fizetni tuti balekság.
(A bazárban való vásárlás előtt általános szabály, hogy fel kell keresni a fix áras boltot és itt belőni a vásárolni kívánt termék árát, legyen mondjuk 80dínár azért a bőrtáskáért amire Aurora áhítozott. Némileg reménytelenül hiszen 50 dínárban maximalizáltam a napi elbazározható keretet. Zord voltam és hajthatatlan hiszen ide a Magyar Nemzeti Bank nem elég ha beszabadul az ember /hát még ha egy asszony/, valahol határt kellett szabni, a "túramentes" napokra kiszámolva így is derék összeg 8*50dínár kb 150Ft/dínár árfolyamon. Tehát itt mindenképp kemény alkura kellett készülni. Ha kapásból a bazárban kezdtünk a kereskedő azzal indított, (miután megtudta hogy magyarok vagyunk) hogy mivel tudja hogy szegény országból jöttünk nem kábít 300dínáros árral amivel egy amerikai/angol/francia/olasz/német turistát kábítana, csak neked barát magyarnak odaadja 180dínárért. Ha ennek le tudod alkudni a felét és nem ismered a helyi árakat boldog vagy, ő meg még mindig 100% fölötti áron adta el. Viszont ha azzal indítasz hogy kiröhögöd és közlöd, hogy a fixáras boltban /ahol van rajta haszon bőven/ ez csak 80dínár kapásból más az alkupozíciód. Mondjuk eljutsz 55dínárig innét már nem hajlandó tovább engedni a kereskedő. Hibába az érv, hogy "ez az utolsó napunk és nincs nálunk elég pénz" nem engedett. Ekkor Auróra tőle meglepő trükkhöz folyamodott. Hiába lobogott a szemében a vágy ami az elérhetetlen 80dínáros magasságból már majdnem elérhetővé vált 55dínáros ár csak fokozott, közölte, hogy "jó akkor hagyjuk az egészet" kézen fogott és tétovázás nélkül elindult. A kereskedő persze utánuk szólt, hogy mégis mennyi pénzünk van rá? 48dínár maradt - fordult vissza Auróra. /2 elfagyiztunk/. "Vigyétek 48ért ti ördögök" gratulált az alkuhoz a kereskedő. Auróra boldogságtól csillogó szemekkel marta el a zsákmányt. Már éppen gratulálni akartam neki, a jól sikerült "nem is kell igazán" blöffhöz, nekem eszembe nem jutott volna eljátszani, hiszen a lelkesedését a táska irányában még 2 kilométerről is lehetett látni, két méterről még egy unott képű plázaeladó is kiszúrta volna nem hogy egy dörzsölt arab. Nem blöfföltem! - jött a válasz - Tényleg menni akartam! A fagyitól rámjött a szapora, most már jobb lenne ha futnánk a szállodáig, vagy esetleg egy taxi...)
A tengerparti kölcsönzőket alkualapként említeni itt hülyeség lett volna és egyébként is a garázstulajdonos mivel nem volt turistákra berendezkedve, pár szót beszélt csak angolul az én francia tudásom viszont kb a Voulez vous coucher avec moi ce soir? mondatra korlátozódik ami ebben a helyzetben nem éppen célravezető, leggalábbis nehéz vele elmagyarázni, hogy honnét veszem a kiindulási árat. Ennek ellenére 20 percen belül már alku címszóval hangosan ordibáltunk egymással ő arabul és franciául én magyarul és angolul. Végül abban maradtunk, hogy a két napra ajánlott ár 2/3részéért megkapom 3 napra az autót úgy, hogy reggel hatkor (én választottam az időpontot) odahozza a szálloda recepciójára. Ha azt veszem, hogy a neten pont 3x ennyit kellett volna fizetni, nem volt rossz vásár... Kicsit még aggódhattam azon, hogy egyezségünket egy kézfogáson kívül semmi nem jegyezte. Mikor szóvá tettem sértődötten megjegyezte, hogy a szavát adta az elég... Az ígért időpontban megvolt az autó, sőt mivel arabunk nagyon szívére vehette, hogy hiányolom a paípirt, adott az etikettre és szerzett valahol egy alig használt AVIS-autókölcsönzős nyomtatványt, ahol az idegen cégnév fölé a saját névjegykártyáját applikálta egy tűzőgép segítségével. Az egyéb adatokat pedig gondosan kifestette hibajavítóval, majd egy "írástudó" segítségével ki is töltette azt a nevemre némi franciás angolsággal. ;) Kicsit még méltatlankodott, hogy neki eddig mindenki megbízott a szavában a helyiek közül, de azért érdekes nem morgott, hogy egy szavátnemhivő turista pluszbevételt hozott neki. Perceken belül kigurultunk a kaotikus arab forgalomba...
