(szumma vasárnap-szerda)
Kezdhettem volna egy régi viccel:
A vadász elmegy az erdőbe, medvét lőni. Meg is látja a medvét, ráfogja a puskát, meghúzza a ravaszt és nem történik semmi...
A halálra vált medve ahogy rájön, hogy fordult a kocka ráordít a vadászra: – Na hát akkor most térdelj ide elém és szerezz nekem örömöt, különben széttéplek.
Nincs mit tenni, inkább a gyalázat mint a halál alapon, a vadász megcsinálja a medvét és aztán a dühtől őrjöngve hazamegy! Otthon megszereli, olajozza a puskát, majd másnap bosszúér indul az erdőbe. Meglátja a medvét, de a puska megint csütörtököt mond, a medve vigyorogva szólítja a fel az előző napi program ismétlésére.
A vadász bosszúszomja az egeket veri, pénzt nem kímélve új puskát vásárol és a következő nap azzal indul revansot venni. Előkerül a medve és az új puska se hajlandó működni! Megkérdi a medve: Vadász-vadász te szopni jársz ide?
Vasárnap Paci úgy döntött nem asszisztál a bevásárláshoz, inkább kehes lett. Hétfő reggel hívtam a céget, hogy hát nem nagyon tudok dolgozni menni. (mondjuk nem is állt szándékomban, leginkább kilépni akartam, de hát ez mégse telefon-téma) Dave a szerelő, zuhogó esőben érkezett, egy új akkumulátorral, a "műhelyig csak kibírja vele" alapon. Miután tényleg elvonszolta magát a garázsig a közelgő elhagyását megérző dög, közöltem Dave-el, hogy nem kell a javítással sietni, nem lesz rá ma (se később) szükségem. Csodálkozott és sajnálkozott "jó melós vagy kár, hogy elmész". Hamarosan kiderült, hogy ez nem csak udvariassági formula, Mark (a főnök) ugyanis nem igazán akart elengedni. Miután tisztáztuk, hogy távozásom egyetlen oka, hogy keveslem a munkát nekiállt fűt-fát ígérgetni ha maradok. Hö-hö Magyarországról jövök kis barátom az ígérgetés arrafelé menő sportág, ígéretnél egy picit többre lenne szükség ahhoz, hogy megváltoztassam a döntésem. Ekkor jött ami még nem volt, Mark kinyögte, hogy hajlandó lenne garanciát adni, ha maradok konkrétan +25% mint az eddigi legjobb hetem.
Komoly ajánlat. Tekintettel arra, hogy a karácsony előtt az év legforgalmasabb időszaka, ekkor kerestem eddig a legjobban. Ezen felül +25% garanciát vállalni januárban, komolyan arra vall, hogy meg szeretnének tartani.
Komolytalan ajánlat. Ha azt nézem, hogy a C.sys ennek "tehetségtől függően" a 2x-3x ajánlja.
Egy pillanatra elfogott a dilemma, szolidalítsak és maradjak egy kis családi cégnél ahol, már belerázódtam a melóba és megbecsülnek mint embert. (Ahol miután végérvényesen bejelentettem, hogy elmegyek még puszta jóindulatból elláttak pár C.sys-specifikus jótanáccsal is. Respect! ) Vagy menjek el zöldfülűnek egy multihoz, ami vélhetőleg egy "húsdaráló" és max. a fizetési csekkemen látszik "megbecsülés".
Mielőtt elindultam otthonról a C.Sys-hez készültem és a megbecsülésből nem lehet gyerekszobát berendezni. Viszont ha mást nem, is az sikerült elérniük, hogy kellemetlenül éreztem magam, hogy elmegyek... Az érzés nem tartott sokáig, miután a pénzügy közölte, hogy miután mindent hiánytalanul visszakaptak visszajár a kaucióm, itt írjam alá. Hozzáírják a pénteki fizetési csekkemhez jó? Leszámítva azt az apróságot, hogy holnap ebből a pénzből szándékoztam befizetni a kaució (kezdőrészletét) a C.sys-nél és a maradék spórolt pénzem arra ment el, hogy finanszírozzam a januári működésem minden ok. Nem hasznát semmi, hiába fizettem be kp-ben, kifizetés csak csekken van! Aúúúú!
Mr. Olimpia legutóbbi találkozásunkkor eléggé lehordott, hogy képes voltam éhezni ahelyett, hogy kértem volna tőle. Mindenesetre megígértette velem, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnék megint, nem fogok habozni a segítségét kérni, szívesen segít! (Emlékeztek, ő az aki annyira bizalmatlan volt, hogy addig a címét se volt hajlandó elárulni míg meg nem győződött róla, hogy nem fogok a segítségére szorulni! Ki gondolta volna, hogy ennyire jogos a gyanakvás?! :) ) Biztosítottam felőle, hogy még egyszer nem áll szándékomban hasonló helyzetbe hozni magam. Erre most nincs jobb ötletem, mint Ő. Vannak helyzetek mikor nincs mit tenni, félre kell tenni a büszkeséget, ezt most nem tudom koplalással megoldani. Gyomrom görcsben, jó hogy felajánlotta a segítségét, de "egy tizenöt éves Zsiguli ára" nem egy heti kajapénz, amihez a segítségét kell kérjem. "Persze nem probléma!" - jött a válasz - "Este átutalom." Pironkodva jegyeztem, meg, hogy ennél kicsit égetőbb az ügy, az átutalás a bank-nyitástól számított 4-6 órán belül jönne meg, nekem meg reggel 9:30-kor kéne belépnem. Magam elé képzeltem, ahogy lenyomja némítás gombot a telefonon és sóhaj egy nagyot. Majd javaslatot, tesz rá hogy keressem fel a munkahelyén, ahol együtt meglátogatunk egy bankautomatát... Uhhh! Hát ez is megvolt.
Azért kedden csak ott ragyogott a vigyor a képemen mikor mentem belépni. 4órás oktatás, bemutattak a diszpécseremnek és végül Tevének.)Teve az új moci neve mert a kép púpja közt ülök. Majd világosban lefényképezem, hogy ti is lássátok miről van szó.) Nem maradt túl sok hátra napból, de azért kirongyoltam az utcára dolgozni. Hamar kiderült, hogy erre senki nem számított, a rádióm akkuja 10 perc alatt lemerült. Majd miután ezt pótoltattam egy feltöltöttel, jött is 3 fuvar. Az első kettőnél tovább nőtt a vigyorom, "hisz én ezeket a címeket már ismerem!" Ez főleg a Michael Road-on lévő volt gázgyár területén kialakított ipari parkban jött jól, ahol az első alkalommal a portás aktív segítségével is 25percig sikerült bolyonganom! Aztán 2 óra múlva diszkvalifikáltam magam a játékból, az xda is lemerült. :( (Az xda: telefon, GPS, miniszámítógép, vonalkód-leolvasó, aláírómappa egy kütyüben. A beépített GPS segítségével látja a diszpécser, hogy merre kódorgok épp, vagy akár a megrendelő is ha épp a csomagja a fedélzeten tartózkodik. Erre küldik a címek adatait és ezen kell aláíratnom, hogy átvették. Nem lehetetlen nélküle az élet a C.sys-nél, de majdnem. A rádiót itt csak arra használjuk, ha valami kérdés akad, illetve, ha be/ki jelentkezünk.) Hazagangoltam, hogy felapplikáljam Tevére a Pacitól örökölt szélvédőjét, fél 12-re már a szobámban is voltam.
Ma 7kor keltem, kitámolyogtam az ágyból és bekapcsoltam az xda-t. Majd miután visszaértem a reggeli teendőimből meglepve tapasztaltam, hogy ott figyel egy cím a mai napra, sőt itt van két utcával odébb! Gyorsan felhívtam a központot, hogy "még nem jelentkeztem be a rádión és gatyában vagyok, küldjenek valaki mást nem érek oda érte" (a C.sys 15 perces pick-up garanciát vállal Londonban) Közölték, hogy látták, hogy bekapcsoltam az xda-t, gondolták nemsokára bejelentkezem. Ha 8-ig odaérek, nem veszik el a fuvart, mehetek érte 15 percen túl is. :)
Nosza rajta, nemsokára POB lettem. (POB Package On Board {csomag a fedélzeten}) 9:00 szállítási határidő a csomagon a feladó érdeklődött "tudok-e repülni?!". Jó, hogy reggeli csúcs van, de csak odaérek már egy óra alatt Londonban bárhová mocival? Postcode. SK17 Que? Na e'sse London. Lássuk a térképet. Derbyshre, felőlem... Távolítsunk egy kicsit, hadd' lássam a környéket. Semmi ismerős. Mégy egy kicsit. Még mindig semmi. Na még, na még. Hoppá buzek, ez itt Manchester környéke! Kb/sacc 170Mérföld (272Km) Hívtam a központot, jelentem én egy CBF500on ülök, ha van aki legalább egy CBR1000 ül és felajánlotta a szerveit recycling-ra az talán tud valamit kezdeni ezzel a határidővel, de én nem. :( Megnyugtatnak, hogy semmi lehetetlent nem kívánnak tőlem, a sebességhatárok betartása mellett vannak kalkulálva a menetidők, ha nem érek oda 11:30-ig akkor telefonáljak, hogy mennyit kések. Hm 3.5 óra egyből jobban hangzik. Süt a nap, reggel van még friss vagyok és kipihent mi kellhet még? Álommeló. Miért is nem ez lett a post címe?
Felhajtottam az M1re és már épp kezdtem magam beleélni a szituációba mikor a Teve hörögni kezdett. Szomjas a teve realizáltam a dolgot. A mai nap bölcs megállapítása: Ahá ezek szerint nem működik az üzemanyagszint jelző, mindig telét mutat! 1420yard a legközelebbi benzinkút! Nosza 1.2 nem távolság! Vagy egy 200kg-os Tevét tolva mégis az? 1/2óra volt míg leléptem a városból. A hátralévő 150mérföldre marad 3 helyett 2órám. Nem lehetetlen, szinte végig autópálya, kicsit sodorni kell hozzá, de nem lehetetlen. 70MPH a megengedett. Ennyivel tekernek a kamionok a külsőben, jó vicc! De hát ugye +15% a "tolerancia" plusz "time pressure" van és egyébként is az így "legális" 80MPH "magyarra lefordítva" még mindig csak 128km/h. Friss vagyok és fitt, tehát Lionel húzza a nyelét a belsőben. 70-80-85 és miapicsa?! Teve hirtelen rázni kezdte a valagát mint egy jól megtermett gettóbaba egy bronxi házibuliban! Gázelvételre "hálásan" megpróbált keresztbe állni. Ennek a fele se tréfa és még, mindig 80-nál jártunk a 2×4sávos pálya legbelső sávjában (nagyjából amennyire a sávon beül tudtam tartani) és bizony nem km/h-ban ám! Hogy az indexkapcsolót balra, hogy találtam meg nem tudom, abban viszont biztos vagyok, hogy a véremben bivalycsorda módjára törtető adrenalin okozta csőlátás miatt a tükör csekkolása esélytelen volt. Az amazóniai esőerdő óta nem éreztem magam ilyen "neccesen". Az a 4 sáv mindössze 12 méter széles, ám ha épp egy olyan bikán rodeózol amin kissé túlhúzták a pöcsszorító szíjat, háááát... Lehetőségem se volt meggyőződni róla, hogy rajtam kívül bárki is sejti-e (a kreszben szigorúan tiltott több sávnyi) sávváltási szándékom. Felemelő a tudat, hogy ha mögöttem egy kamionsofőr esetleg éppen azon gondolkodik, hogy vajon melyik pihenőben tud pacalt burkolni ahelyett, hogy az utat nézné maga előtt, nos ebben az esetben teljesen fölösleges előrelátás volt a DVLA részéről a tőlem kért szervdonor nyilatkozat. Egy ilyen nagy-sebességű úthengeres kezelés után, a további felhasználásom maximum a fogatlan, nyugdíjas kutyák számára készülő eledelben lehetséges, mint alapanyag. Fékezés még mindig szóba se jöhetett ennek ellenére már csak 60MPH körül érkeztem a leállósáv viszonylagos biztonságába. Viszonylagos biztonság, ja a Totalcar cikk szerint 25perc(!) az átlagos túlélési idő a leállósávban! Na ezen ráérek aggódni ha már 15 perce állok, abban pillanatban viszont ez még igen távoli elérhetetlen jövőnek tűnt. Annak a felfedezésnek a fényében, hogy a padkát nemrég nyírhatták, mert a leállósáv be volt terítve a levágott, vizesen rohadó fűvel felkészültem a tanyálásra... Ha valami csoda folytán nem taknyoltam el a száraz felületen, akkor itt a nyálkás trutymóval súlyosbítva már nem a csodában bíztam, hanem csak abban, hogy 50MPH-nál talán nem olyan kemény a beton mint 80MPH-nál. Miután megálltam az első dolog amit meglepődve konstatáltam, hogy tisztának éreztem az alsógatyám.
Vázoltam a központnak, hogy pillanatnyilag kizártnak tartom, hogy 11:30 megérkezzek a csomaggal. "Ok semmi baj, maradj ahol vagy, küldjük a segítséget!" A kolléga 30 perc múlva érkezett átvenni a csomagot, az autópálya-rendőrség 10 perccel utána. Ők is olvashatták azt a bizonyos TC cikket mert, ha eddig nem volt elég bajom a "time pressure"-ből akkor ők rátettek egy lapáttal, azzal, hogy kapok 2 órát eltakaríttatni magam az útból, ha nem sikerül addig akkor ők teszik és ez utóbbi fájni fog a pénztárcámnak. Elkérték a telefonszámomat. Csókolom rendőrnéni kérem én nős vagyok nem venné ki jól magát, ha megadnám... Otthagytak, fél óra múlva csörög a telefonom: "Szia Tamás! Márk vagyok az autópálya rendőrségtől. Jól vagy? Minden rendben? Sikerült megszervezni a mentésed? Az igen nem elég, ki jön értem? Hát azt nem tudom nem én szerveztem, hanem a központ. Hát jó de már egy órája táborozol ne hívjak neked én segítséget? Nem köszi kényelmes itt, majd jönnek a sajátjaim..." Központot hívom: mégis mikor? "ASAP" (As Soon As Possible/ a milyen hamar csak lehet) Remélem egy órán belül lesznek ASAP mer' a rendőrök nagyon figyelnek ám rám. Mégis ki jön értem ha újra kérdeznék? Az "AA" teherajtója fog felkapni.
3. órája vártam mikor egy CMG feliratú autómentő füstölgő gumikkal fékezett előttem. Na basszus ezt tuti a rendőrök küldték, nem akarok a platóra kerülni! Hála az égnek a sofőr csak lengyelül kommunikál. Lengyelül max. anyucihoz tudnám hazaküldeni kistestvért csinálni, (hála az alapos utcaseprő kiképzésnek) de ezt talán mégse kéne. Fél órai kemény küzdelem után értelem csillant a szemében és közölte nem a rendőrök küldték, hanem az AA. Az a feladata, hogy biztonságos helyre szállítson míg az AA össze tud gyűjteni. Kézzel-lábbal 20 szavas angol szókinccsel való önkifejezésből jeles! :) A gyanú mely szerint az AA jónak látta egy külsős céggel eltakaríttatni szegény Lionelt az útról azt súgta nem a túl közeli jövőben számíthatok rájuk, hogy majd eltakarítanak. Megpróbáltam meggyőzni a "biztonságos hely" (aka legközelebbi autópálya-pihenő) helyett vigyen gumishoz. A siker ahhoz fogható mint mikor egy hasmenéses rinocéroszt próbál az ember szobatisztaságra szoktatni. 3.5 óra alatt alaposan felmértem a pihenőt és arra jutottam, hogy a korábban megismert bokor ugyan nem volt vízöblítéses ennek ellenére, sokkal higiénikusabb benyomást keltett. Megérkezett az AA éljen! Csak tudnám mi tartott neki 6.5 órát?! A diszpécserem már 2 óra után ki volt akadva, hogy "nem szokott ez ilyen hosszú időt igénybe venni" még jó, hogy türelmes alkat vagyok.
A sofőr rutinos róka rögtön kérdez, hova megyünk? Arról volt szó, hogy a cég garázsába. És nyitva lesz-é a garázs? A kérdés jogos, lesz vagy 7 óra mire odaérünk, hívtam a központot: persze, hogy nincs garázs. Na akkor mi legyen? Hát nincs jobb ötlet vigyük a mocit hozzám estére, aztán reggel szerveznek mentést tőlem a központhoz. Uram atyám több mint 24órás program lesz egy defektből?4 Ne má... A sofőr is tovább piszkált milyen utcában lakom? Már épp kibukott belőlem az "aszfaltosban baz'eg" mikor leesett a tantusz. Ugyan nem tudja hová megyünk, de előbb sejtette amit én tudok: 6láb 6inch szélességkorlátozás van érvényben nálunk, ami alapvetően nem baj. Csak hát erre a mentalitásra számíthattak a rendeletalkotók is, ezért az utca végén van egy "kapu" bazinagy vasoszlopokkal 6'6" távolságra egymástól. Viszont sofőrön is hajlika megoldásra keressünk egy gumist. Mondjuk délután ötkor ez vidéken lényegesen nehezebb feladat mint amilyen 1kor lett volna. A központja talál valamit, ha fél hatig odaérünk foglalkoznak velünk. 15mérföld nem elképzelhetetlen, de egy nap 3x is "TP" ne má... Ráadásul állt a főúton a sor. Így nem érünk oda morogta az emberem és már be is borított a szántóföldre. Illetve egy aszfaltozott öszvércsapásra a szántóföldön. Mintha egy 2.5tonnás súlykorlátozó tábla is lett volna a sarkon, de kicsire most már nem adunk. A keskeny, kanyargós 156-od rendű úton 50-55MPH-val rongyoló teherautóban elkezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy örökre ateista akarok-e maradni? A szembejövők riadtan rebbentnek előlünk az árokba. Gumist még nyitva találtuk. Aszongya ZR jelzésű a gumi, szoros rokonságban a kotonnal. Ha kilyukad ciki van. Új gumit szeretnék helyette vagy használtat? Hát csókolom a használt is elég lesz. Számlával Ł50 nélküle Ł40. Nem magyar vagy véletlenül? Fél óra múlva már robogtam is hazafelé...
Minden jó ha a végén fenn van a gumi!
