Ott kezdődött a dolog, hogy szombat este 6-kor csörgött a telefonom. A központ volt az, piszkosul érdeklődtek, hogy össze tudnám-e rántani magam 1/2 órán belül és ki tudnék-e rombolni Slough-ba? A fuvar se lesz túl rossz, de intéznek rá valami kis bónuszt is mert a szabadnapomon macerálnak. Ilyen győzködésre nem mondhattam nemet. Végállomás E14 a "szigeten". Hivatalos nevén Isle of Dogs (Kutyák szigete) ami elég megtévesztő. Kutyákkal ugyan nem tudom, hogy áll de, hogy nem sziget az tuti. Kis jóindulattal félszigetnek lehet nevezni. A Temze kanyarulata a City alatt, Greenwich-el pont szemben. Itt helyezkedik el a Canary Wharf.
A régi dokkok közt felhúzott felhőkarcolókban, a Margitsziget felénél kisebb területen, több mint 90e ember dolgozik. Magánterület, egy apró város a városban, van itt minden az irodák mellett, bevásárlóközpont, mozi, óvoda, orvosi rendelő, saját rendőrség... Igen éles a kontraszt a szintén E14 postcode alá tartozó Poplarhoz képest, ahol régebben a dokkmunkások laktak ennek megszűntével a munkanélküliség és a bűnözés alakították az utcaképet... Beteges vonzódásom a koszos büfékben kapható olcsó kajához errefelé óhajtottam kielégíteni. (Ezek a nyomorult angolok nem mernek fűszerezni, vagy ha megteszik olyan elmebeteg dolgokat vetnek be mint az ánizs és az édeskömény. Ha normális kajára vágyom bevándorlók lakta negyedet kell megcéloznom.)
Az utca túloldalán a járdán szaladó kiscsákót már a történtek előtt kiszúrtam, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Lassítottam a csirkés bolt előtt, amikor a hiperpigmentált törpe Robin Hood beérte a terebélyes néger mamit és lekapta válláról a táskát. Majd átlósan keresztülfutott az úton pont előttem. Még pont nem állt a motor, csak egy gázfröccs kellett és a kapucnija máris egy karnyújtásnyira esett. Nem is gondolkodtam rajta, ösztönösen kaptam el. Idáig nagyszerű, de mégis mi a francot kezdjek vele?! Ha megpróbálom lerántani, jó eséllyel magam is lerámolom a mociról, ami alapvetően egészségtelennek tűnik. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve "üzletet" ajánlottam neki. "Hagyd a táskát!" kiáltottam rá. "Hagyd a táskát és hagylak futni!" ismételtem meg jóval halkabban. Hatott. Eldobta a táskát és én megkönnyebbülten engedtem el a kapucnit.
A kb 140 kilós rikitó ruhába öltözött néger asszonyság egyik döbbenetből a másikba esett. "Nézd már a kis fehér gizda! Hát nem visszahozta Missy táskáját?!" Missy által a boltban kapható létező legnagyobb supersize menüt falva hallgattam a szóáradatát arról, hogy éppen autót venni jött és hát nem üres az a táska, ezért nehogy azt higgyem, hogy egy vacsorában kimerül a hálája. (Erre a környékre sötétedés után egy rakat készpénzzel? Ehhez is kell tehetség...) Sejtelmesen mosolyogni kezdett: "Missy ezért nagyon hálás neked Cukormókus! Missy már tudja is hogy hálája ezt meg neked édes mézem!" Hirtelen a torkomon akadt a falat. A szemem rémülten kereste a kijáratot. Felkészültem a menekülésre, arra az esetre, ha felajánlana a vacsora mellé némi kávézást is.
"Kicsi szivem, hallottál már a Medical Couriers-ről?" szegezte nekem a kérdést. Ühüm... (2 éves várólistáról szól a pletyka, amit látni az az, hogy kivétel nélkül új nagymotorokon ülnek és nincs a megszokott szakadt futár kinézetük, a szakma elitje) "Akarsz nálunk dolgozni? Missy ott titkárnő elitntézi neked."
Hétfőn ott álltam a főnök előtt. Nem hittem volna, hogy tényleg el tudja intézni. A főnök rögtön úgy indított, hogy "Ennél a cégnél soha nem volt kivételezés és nem is lesz! De mivel a Missyt nagyanyjaként szereti és ismeretlenül is szembeszálltam két késes huligánnal, hogy megmentsem az életét ez elég extrém ahhoz, hogy ő is rendhagyó mód viselkedjen velem és kivételt tegyen." Szépen fejlődik a történet, két hét múlva már meglesz a negyven rabló?
Aztán elővezette miért is van hozzájuk 2 év várólista. Megnyerte a tetszésem, jeleztem, hogy jönnék. "Tehát első lépésnek kell egy moci a jelenlegi helyett. Legalább 600as, menni fog a csere?" Most világosítsam fel, hogy nem az enyém amivel jöttem? Hát persze, hogy menni fog! (Decemberben még éheztem!) "Második lépés, kell egy ADR vizsga is, jövő hónapban indul egy tanfolyam. Te csak törődj azzal, hogy mocit veszel a tanfolyamot majd mi fizetjük." Hőőőő az szép lesz, ADR tanfolyam angolul? Na de basszus olyan motíváló szép beszéd volt, főleg a fizetéseket taglaló része, kénytelen leszek tanulni nehogy már ezen múljék! (Máris tanultam valamit ADR = Accord européen relatif au transport international des marchandises Dangereuses par Route = Veszélyes áruk nemzetközi közúti szállítására vonatkozó európai egyezmény sose gondoltam volna, hogy ilyen hosszú az eredeti neve) Könnyítésképp, mivel nincs teherautóra jogsim így egy csomó részből nem kell vizsgázni, májusban kezdek, miután kvalifikáltam magam.
Mit is mondanak erre? Ed Millernek van egy hasonlata: "a szerencse és a tudás viszonya olyan, mint a curlingban a csapat tagjaié. Annak van döntő szerepe, aki lök, a söprögetők már csak finomítani tudnak az ő teljesítményén. Félreértés ne essék: nem a szerencse a söprögető."
