Szolid nyekkenés és a belső szervek leszakadása jelezte, hogy talajt fogtunk. 14 órányi repülésen túl amúgy is őszinte örömmel üdvözöltem volna a földet, de ilyen finis után kedvem lett volna a keblemre ölelni. A kabin ajtaján kilépve mintha egy forró mosogató ronggyal csaptak volna pofán. A vihar nem hűtötte le a párás meleget csak felkavarta azt. A Gunabara öböl állott vize is hozzájárul a szaghoz, de főleg a benzin ¼ alkoholtartalma adja meg az alapot a megérkezéskori nazális inzultushoz. Nálam kb. két hét telt el mire hozzászoktam. Hihetetlen volt, még semmit nem láttam Brazíliából, még ki se léptem a gépből, de már letagadhatatlanul éreztem, hogy egy másik részén vagyok a világnak.
A vám és hasonló nyalánkságok hamar lezajlottak, mire észbe kaptam a helyiek el is tűntek. Csodálkozva állapítottam meg, hogy egyedül állok a hatalmas kihalt csarnokban. Jó, hogy turista szezonon kívül érkeztem, de hogy senki ne legyen ez mégiscsak egy kicsit túlzás. Aztán a bejáratban tükröződve megpillantottam a hátam mögött lévő tájékoztató táblát, mely szerint minden járatot töröltek, kivéve a miénk. Az időjárás ezek szerint tényleg rendhagyó volt, de túl vagyunk rajta, úgyhogy először is pénzt kéne váltani aztán buszt szerezni a pályaudvarig onnét meg Juiz de Fora felé kéne venni az irányt. A pénzváltó természetesen zárva, de még mielőtt kiderítettem volna mikor nyitnak, egy takarító külsejű egyén szólított meg, felajánlva, hogy pénzt vált nekem. Nem volt kedvem várni 4 órát a hivatalos árfolyamra, de a reptéri maffia lehúzásától tartva óvatosan csak 20márkát kockáztattam meg beváltani. (Aggodalmam bőven felesleges volt, ottlétem fél éve alatt ez volt magasan a legjobb árfolyam, amin pénzt váltottam!) Pénzel amúgy nem voltam eleresztve. Bizonytalan hosszúságú időre érkeztem, ezt ugyan valamelyest behatárolni látszott a 3 hónapra szóló turista vízumom. Ezzel szemben mindössze 300$ költőpénzt sikerült előteremtenem. Édesapám kipótolta még 300német márkával. (Az kb. még 150$ jelentett akkoriban. Hogy az öreg részéről mit jelentett, az más kérdés. Egy zajos válás után megmentett 500márka vésztartalékból, kaptam meg az összeget. Anyámtól is kaptam útravalót, aki a családi ház egészével és a kassza 99,99% távozott. Tőle /anyagi helyzetének megfelelően/ egy tábla Piros Mogyorós csokoládét kaptam. )
20reállal felszerelkezve nekirontottam az információnak, kideríteni, melyik busz visz el a pályaudvarhoz. Ékes angolságommal jó reggel kívántam és előadtam óhajom a bent ülő hölgynek. Aki kedvesen mosolyogva, hatalmasra nyílt szemekkel, érdeklődő tekintettel nézett rám. Még soha nem hallgatott nő ilyen áhítattal állapítottam meg magamban, viszont a még szélesebb mosolyon kívül nem érkezett válasz a kérdésemre. Na jó rendben, nem is volt annyira ékes az angolom, hát próbáljuk meg még egyszer csak szépen lassan tagoltan, hátha az övé még az enyémnél is éktelenebb. Miután másfél perc alatt ismét túljutottam a kérdésen, a lányka szemérmesen lesütött szemmel egy, közvetlenül az információ mellett lévő, szerény méretű táblára hívta fel a figyelmem. A 2mx3m nagyság gondolom arra szolgált, hogy ne lehessen ne észrevenni. A felirat néhány nemzetközi nyelven így szólt rajta: Nemzetközi információ nyitva 9-24-ig. Ez most valami vicc?! Galeao Inernactional a repülőtér neve ahol vagyok? Az International nem nemzetközit jelent? Nemzetközi reptéren az információban nem beszélnek angolul, hová kerültem?! Miután túltettem magam az első nap első döbbenetén előkotortam a hátizsákomból a portugál nyelvkönyvet és összeállítottam a megfelelő mondatot: Ondé é estacionamento de autocarros? (Hol van a buszpályaudvar?) A mondat hasonló hatást váltott ki, mint korábbi angol megfelelője. Ezt el nem hiszem! Még egy ilyen holdkóros országban ahol a nap több mint 1/3 -ban nincs idegen nyelvű felvilágosítás, még itt se tehetnek süketnémát az információs pultba?! Ugye nem? Erős volt a gyanúm, hogy a kiejtésem körül lehet baj, és nem a lány süketnéma, de mindkét probléma orvosolható tehát írásban adtam elő a kérelmem. ÉS láss csodát: A reakció majdnem ugyanaz mint elsőre, értetlen csodálkozás. Tökön szúrom magam! A gépen érkező helyiek már rég eltűntek, egy poszt apokaliptikus film díszlete is lehetne a terminál annyira üres, hová forduljon az ember egy vadidegen világban ahol nemhogy emberi nyelvet nem beszélnek hajnali 5-kor, hanem a portugált sem?! Végig jártam a megállókat, de nem lettem okosabb. Az ismeretlen városrészek neveinek felsorolásától amúgy sem várhattam volna a megváltást, de nem is akarhattak összezavarni ilyesmivel, mert egy szál tábla nem volt. Kész itt maradok 9-ig vagy minimum addig, míg az első angolul beszélő halandó meg nem jelenik a terminálban. Kétségbe esett tekintettel rogytam le egy padra. Miss Információs egy darabig együttérzően figyelt, majd egy írótömbbel és egy ceruzával elindult felém. Megérkezett, mosolygott és angolul írni kezdett, mely szerint ne haragudjak rá, de ez az első napja, írásban tud kommunikálni velem, miben segíthet? Nem mondod, hogy tényleg süketnémát tettek az információba?! De akkor vajon miért nem tudott írni mikor portugálul kérdeztem?! Mindegy ez most lényegtelen, hol az a nyüves buszpályaudvar? Kimegyek az ajtón megkeresem a „zona azul”-t felszállok az első buszra és a „rodoviária”-ig kérem a jegyet…
Szépen lassan persze magyarázat született mindenre az ottlétem alatt. Angolul tanulnak ők is, de hatalmas az ország és a turisták által frekventált részek kivételével nem nagyon nyílik alkalmuk élőszóban használni a nyelvet, emiatt az oktatás is általában az írás-olvasásra koncentrál. És itt lép be egy (a brazilokat jobban megismerve) furcsa jelenség a képbe, annyira szégyellik, hogy nincs beszélt nyelv gyakorlatuk, hogy az is letagadja, hogy tud angolul aki egyébként tanult. Egy vidékről felkerült lány első napjait kellett csupán kifognom az információs pultban és máris a fenti idétlen szituációt élvezhettem. A jelenség egyébként a brazilokat megismerve azért nagyon fura, mert extrém mód segítőkészek! Ez a segítőkészséggel azonban, bizonyos helyzetekben óvatosan kell bánni, ha vidéken útbaigazítást kér az ember, 2-3 azonos irányba mutató információ birtokában szabad csak elindulni!!! Ugyanis annyira akarnak segíteni, hogy akkor is „útba igazítanak” ha lövésük nincs arról, hol is van az általuk keresett hely, mindezt azért, hogy ne kelljen azt mondani „nem tudnak segíteni”!
A portugál rejtélyre is fény derült. Az európai és a brazil változat néhol igencsak eltérő ebbe sikerült azonnal belefutnom. Európai verzióban estacionamento de autocarros jelenti az autóbusz pályaudvart. Estacionamento Brazíliában (többnyire az őrzött)parkolót jelenti, az autocarro (busz) itteni megfelelője ônibus na és, hogy teljes legyen a kép a buszpályaudvar neve itt a rodoviária. Ezen a napon nem csak én találkoztam először ezekkel a nyelvi különbségekkel...
