Kellemesen indult a nap, egyik munka vezetett a másikhoz, se várakoznom, se üresen gurulnom nem kellett. Péntek a hosszú hétvége előtt.

A belvárosban esteledett rám. Kezdtem kissé morogni, ideje lenne hazamenni, de semmi munka a láthatáron a kégli irányában. 7 óra felé már épp feladni készültem a dolgot és szégyen szemre üres mérföldjeim gyarapítva hazamenni, mikor is rám szólt a diszpécser, hogy lenne itt egy fuvar ami hazavisz. Ugyan csak motoros meló, de az is jobb mint üresen. Ebben egyetértettünk és jutalmul mivel elvállaltam így is, autós tarifára lett módosítva a meló. Even better!

Heathrow BA ¾ 8-kor. A biztonsági őr ilyen későn már nem engedett be a kapun, arrrrrrrrrrhhhggg „kezdődik”! Hívtam a központot mégis mi legyen? Negyedórányi telefonálgatás után megjött a válasz, hogy a biztonsági őr speciálisan képzett fajta a felvételi követelmények között valószínűleg szerepel a negatív IQ teszt is. Tehát ezt ma már nem fogjuk kézbesíteni, ezért vissza az irodába.

A gutaütés kerülgetett, az iroda a „city” keletei felén található, innét 35km, aztán onnét újra haza kéne jönni az összesen 65km. Mivel este nincs nagy forgalom sanszos, hogy 2óra alatt meg tudom járni. Hurrá 10re már otthon is lehetek!

Észlelhető lehetett a hangomon a lelkesedés, mert a diszpécser némi gondolkodás után felajánlotta vigyem a Heathrow-i irodánkba, majd megszervezi, hogy eljusson a csomag a központba. (31 irodánk van országszerte, ezek egymással szorosan együttműködve, de önállóan szervezik a munkákat napközben a saját körzetükben) Éljen, mégis elmarad a „városnézés”. Füstölgő gumikkal indultam a Heathrow-i iroda felé, de újra csörgött a telefon: Bezárt a Heathrow office. Újabb mentő ötlet a központ részéről: mi lenne ha magamnál tartanám a csomagot (teljesen szabályellenesen) hétvégére és kedden reggel ott kezdenék? Az ötlet tetszene, de a nappalos csapat már adott kedd reggelre munkát, nem tudok két felé menni, mert természetesen nem esik útba...

• Nagyon úgy hangzik, hogy be kell hozd a központba, de tudod mit?

• Figyelek...

• Akkor most úgy csinálunk mintha behoztad volna, írd alá a nevem Sean. De ne most csak egy óra múlva, különben azonnal lebukunk, hogy nem jártál itt! Aztán én megszervezem, hogy valaki elhozza tőled hétfő estig, majd hívlak, tartsd bekapcsolva a telefonod.

Szép dolog, más nevében írok alá egy olyan fuvart amit nem is tejesítettem, de hát csak segíteni akarnak rajtam és ha ezt most visszautasítom, leshetek mikor ajánlják fel legközelebb.

Eltelt a hétvége és bizony a hétfő is, visszahívás meg sehol. Kedden reggel elkezdtem aggódni. Míg az első fuvarra vártam felhívtam a központot és Sean-t kértem a telefonhoz. „Sean nincs benn, szabadságon van a héten, segíthetek valamiben?” - érkezett a válasz. Hehh? Ez eddig a kettőnk dolga volt, de ő meglépett, most akkor hogy? Letettem.

Nem lesz ez így jó ha nálam marad a csomag, de ki a bánatot hívhatnék fel mint „új fiú”? Ha még mindig a Courier Systems-nél lennék nem lenne gond, mert tudnám ki az a srácok közül akivel balhé nélkül meg lehetne oldani az ügyet, de itt még nem ismerek senkit. Nincs mit tenni, „bátraké a szerencse alapon” hívtam fel megint a központot. Mi a legrosszabb ami történhet velem? Legfeljebb megyek vissza a Courier Systems-hez... Óvatosan elővezettem, hogy van nálam egy csomag még péntekről, amivel nem tudom mit csináljak, mert nem hívott vissza senki az ígért instrukciókkal. A válasz általános értetlenkedés: Milyen pénteki csomag? Milyen visszahívás? Ki nem hívott vissza? Ennek utána kell nézni, várj visszahívunk!

Hát persze gyerekek én ráérek, csak annyit mondj még hogy ki... ...vel beszéltem. Naná, hogy letette.

Mozgalmas volt a napom nem nagyon értem rá aggódni, de délután 4-re már igazán visszahívhattak volna. Telefonálnék én, de nem tudom kivel beszéltem reggel. Megint el kell adnom valakinek a storyt, pedig jó lett volna ha kettőnk közt marad Sean-nal, most meg már lassan egyszerűbb ha rendelek egy óriásplakátot a céggel szemben és kiírom rá, hogy nem is egy hanem egyszerre három olyan dolgot is elkövettem amiért tuti nem fognak megdicsérni...

Új telefon, új diszpécser, régi story. Basszus lassan 4 napja nálad van a csomag miért nem szóltál korábban?! Én szóltam reggel de... Értem. Várj! Visszahívunk! Dave-vel beszéltél.

Na legalább tudom kit keressek ha ő is elfelejtene. De nem, pár perc múlva a diszpécserek főnöke keresett telefonon. Kicsit idegesnek tűnt a hangja, kiakasztotta valaki?

• 4. napja van nálad a csomag miért nem szóltál korábban?!

• Reggel telefonáltam, de nem hívtatok vissza.

• Igen? Na akkor nem a te hibád, viszont nagyon kéne sietned vele Heathrow-ra, indulj most azonnal.

• Jjjjo. És mi legyen azzal ami most épp nálam van?

• Majd megcsinálod utána.

• Határidős, fél órám van addig. Késhetek vele úgy kb 2órát?

• Nem! Várj ott ahol vagy, küldök valakit a másik csomagért hogy átvegye tőled.

• Jó. Csak küldj vele sok erős embert is. 950Kg 3 raklapon a szajré....

• Fák! (és egyéb növények) Most mit csináljunk?

• Talán ha küldenél egy embert a Heatrow-i csomagért...

• Tééééényleg! Mindjárt intézkedem, ne aggódj, nem a te hibád volt!

Phűűűűű, ha ezt a diszpécserek főnöke mondja akkor tényleg így lehet. Még a végén megúsztam.

Este nyolc óra, csörög a telefon. A hívó bemutatkozik:

• Bob vagyok a City Sprint ügyvezető igazgatója. Be tudnál jönni hozzám holnap reggel 8-ra?

• Hát holnap reggel nyolcra már kaptam munkát...

• Ne törődj vele! Majd megoldjuk mással. Szóval? Számíthatok rád?

• Hát persze főnök.