Reálisan ugyan hiányzott a költségvetés majd egésze, de ez mikor zavart engem!?

A 3 éves korhatárt módosítottam 5-re. Ezzel máris súlyos ezreket takarítottam meg. ;)
A választási lehetőségek a Sprinter/Crafter páros a Mercitől és a VW-től a két járgány gyakorlatilag azonos dobozban. Aztán volt még a Ford Transit. Céges járgány, elég tapasztalatom volt vele, hogy ne akarjam nagyon, de azért nem került a süllyesztőbe, és felkerült még egy típus a listára, IVECO Daily.

A többiek vagy méretben bizonyultak kicsinek, vagy pedig első kerék hajtásúak voltak. Ez utóbbi akár előny is lehetne, kisebb fogyasztás – jobb (téli) vezethetőség, de...

De nekem főleg London belvárosában kell az autó. Itt pedig nem ritkák az olyan utcák, amelyek (járdával együtt) nem szélesebbek, mint 3 méter.Ezekbe a ki – és bekanyarodás eléggé szűkös tud lenni, és akkor még egy szót sem szóltam a belvárosi mélygarázs jellegű áruátvevőkről, ahol még a személyautó mérethez is erősen ajánlott a „cipőkanál” használata.

Márpedig az első kerék hajtású daraboknál úgy érik el, hogy megfelelően tapadjon rakottan is a hajtott kerék, hogy a hátsót kirakják a doboz legvégébe. Autópályán lehet, hogy nem gáz a 6m tengelytáv, de városban rémálom. (az Iveco a leghosszabb mind közül átlag +30cm-rel, hosszabb mint 7m, de ennek ellenére a 3995mm tengelytávja 100x jobban manőverezhetővé teszi, a fordulékonyságának köszönhetően.)

A gyakorlatban ez leginkább azt jelenti, hogy a fent említett hosszabb ugyan minta többi, de első kerekes londoni furgonok közt nincs olyan, aminek ép lenne középtájon az oldala. Na jó, ha nem is mindegyik, de az épek aránya tuti 25% alatt van.

Hogy miért ilyen nagy?! Megelőzve a rosszindulatú beszólásokat, valóban vannak, akik altesti hiányosságaikat próbálják az autójuk méretével kompenzálni. Na, ez teherautóval nem igazán működik, legyen bármekkora is.

Akkor mégis miért? A lehetőség miatt, ami plusz munkát hozhat, az extra méret.

A vételára egy hosszított verziónak ugyan +10% körül van a normálhoz képest, de ezzel vége is a különbségeknek. A rövidebbnek se kevesebb az adója, vagy a biztosítása. Ugyanazok a szerviz költségeik, sőt az üzemanyag-fogyasztásbeli különbség sem érezhető meg a pénztárcámon. Akkor meg miért ne legyen nagyobb?!

Aztán a típusválasztékból gyorsan kiderült, hogy az Iveco-k valamiért sokkal olcsóbbak, mint a másik három. Semmilyen ésszerű magyarázat nem kínálkozott, ezért túrni kezdtem a netet, beszélgettem sofőrökkel is, tulajdonosokkal, míg végül arra az elképesztő következtetésre jutottam, hogy túl azon, hogy a többire a „szteroidokon hízlalt személyautó” jelző illik leginkább, csilli-villi belsővel, személyautóba való extrákkal, míg az Iveco egy 3,5 tonnásra butított teherautó a belsejében.

A legnagyobb árbéli különbséget az okozza, hogy Londonban nem divat ez a típus.

Vidéken szétnézve minden 2.-3. nagyméretű fehér furgon Torinóból származik, de Londonban nem elég reprezentatív.

Döbbenet, de mivel nekem még nem a divat a legnagyobb bajom, úgy éreztem semmi hátrányom nem származhat. Legyen tehát IVECO!

IVECO – emlékszik még valaki a ’80-as évek kamionos sorozatára, a TIR-re? Egy nagydarab, sötét hajú, szakállas, és egy vékonyabb szőke sofőrpárossal. Ha bárki hasonlóságot vél felfedezni más színészpárossal, az szerintem kizárólag a véletlen műve. ;)

A „vörös rák”-nak nevezett IVECO TURBO STAR típusú kamionjukon szelték keresztül-kasul Európát, közben mindenféle kalandba keveredve. Emlékeim szerint a kor színvonalát tekintve egy nézhető sorozat volt és akkoriban még élt a „kamionos = nagyon menő” képlet is.

Nem én lehettem az egyetlen kissrác akkoriban, aki elhatározta, nagykorában IVECO-t fog vezetni. Az elhatározás ugyan a gyerekkor többi valószínűtlen álmával együtt feledésbe merült, de mit hoz a sors?

Fel is vihogtam, mikor arra gondoltam, lám csak idő kell az álmokhoz, de attól azért remélem megment a gondviselés, hogy az is valóra váljék, ami az akkor jó 30-as (azóta nyugdíjközeli) tanító-nénimről járt a fejemben. ;)