Jelentem Londonban esik az eső!
Még csak 111 napja vagyok itt, szinte hihetetlen a számomra, már egy örökkévalósággal ezelőttinek tűnik a nap, mikor ideérkeztem.
Azóta szorgalmasan dolgozgatok, végre van is értelme! ;) Az alábbi térképen látható kékkel a WestEnd-nél 2 hónap alatt, pirossal a Csys-nél fele annyi idő alatt bejárt terület... No comment!
Néha úgy érzem, kicsit túl sokat is dolgozom időben, de hát otthon ezt már megszoktam. Ami még szokatlan, az a távolságok. 300-320 mérföld (480-510km) egy nap nem számít rikaságnak, de volt már 480 mérföld (770km) is. Aki ült már motoron az tudja értékelni ez utóbbi állításom, aki nem, annak viszonyításképp megjegyzem, hogy nyáron jó időben 200-250km turázás ami még kellemesnek mondható, sok megállással, bámészkodással. Egyhuzamban 100km felett érdekes érzetek indulnak el az ember alaprajzában. (Úri körökben ezt úgy mondják "szétültem a seggem!") 5-10°C zuhogó esőben, vagy 70-80km/h oldalszélben az egyenes haladáshoz a mocit 60°-ban megdöntve, éjfél után autópályázni, korántsem az élvezetről szól. De azért néha vannak napok amikor, napsütésben viszonylag meleg időben másodrendű vidéki utakon kell kanyarogni. Olyankor kifejezetten az-az érzésem, hogy "Ezek hülyék, hogy ezért fizetnek, ezt még ingyen is szívesen csinálnám."
A Smithfileldben is megszokták, hogy a hétvégi ügyeletem ott töltöm. Rendesek hozzám, nem néznek ki, pedig a reggeli (bacon and egg) után csak némi teát szoktam rendelni. Viszont azt már tejjel. Első nap mikor meglátogatattam Mr. Olimpiát és ő teával kínált komoly fejtörést okoztam neki, mikor citromot kértem hozzá. (Végül talált egy poros üveget valamelyik szekrény mélyén.) Aztóta tudom azt is, hogy az itt divatos "English Breakfast" nevezetű teakeverékhez, szinte kötelező a tej, citrommal csak a nállunk is ismerősen csengő Darjeeling, Ceylon, Earl grey keverékeket illik inni.
Szerényen éldegélek, úgyhogy Visszaadhattam végre Mr. Olimpia gyorssegélyét. Sőt mire a jövő hétvégén hazaugrom, már némi savings is lesz a számlámon. Szinte hihetetlen! Az is igaz, hogy az egyetlen luxus amit megengedek magamnak még mindíg a "csirkésbolt", néha ha vígasz kell sülcsirkével vígasztalom magam, ha pedig ünnepelni kell az élet apró örömeinek egyikét, hát azt sülcsirkével teszem. (Lassan 5 hete áhítozom a Smithfild étlapján szereplő hatalmas Steak-re, de valahogy sosincs szívem kiadni érte £6.50 pedig most már megengedhetném magamnak. Hiába az első 3 hónap nem múlt el nyomtalan...) Na jó megjelentek még egyéb korábban nem látott tételek: csokis tej, epres fánk, meggyes pite, mangólé, ananász, alma, körte, banán, sajtok, házi hot-dog és melegszendvics isl az extrák listáján.
Telefonból is előfizetésesbe mentem át. Az O2 "havi 3000perc nemzetközi hívás 3 kedvenc számra" £10-ért ajánlata kihagyhatatlan volt főleg, hogy a skype ugyan ingyen van, de ahhoz nem árt időben hazaérni. Így viszont báhonnan tudunk beszélgetni MRS. Lionel North-al, sokat számít addig is míg eljön a most még távoli nak tűnő "család újra-egyesítés napja". :)
