Pedig olyan szépen indult ez a nap reggel sütött a nap, meleg volt, a nyíló virágok illata szállt a levegőben és én még abban hittem, hogy a legszarabb meló ami előfordulhat, az az amikor alig 0fok körüli időben szakadó esőben szélviharban este fél hatkor kapsz egy Leeds-i fuvart...
Bill megmutatta, hogy nem is rossz a humora. Nem volt túl fényes a délután mikor Bill rákérdezett.
523 mozgalmas a délutánod?
Háááát nem igazán.
Hogy hogy nem?! 14 fuvart látok rajtad!
És valóban meg is szólalt a ketyere "Attention new job!" majd még 1x és még összesen 14x, tényleg mozgalmas lett hirtelen a délutánom. A "pickup" egy gigantikus belvárosi kórház 5. emeletén volt. Már többször jártam ebben a kórházban. Vér, gyógyszer, orvosi műszer volt eddig a szállítmány, vagy mintákat hoztam az itteni labornak Kicsit meglepődtem mikor 14 db fehér borítékot nyomtak a kezembe "sok szerencsét barátom" felkiáltással. Általában "jó utat" vagy "kellemes napot" szoktak kívánni esetleg "vigyázz magadra", de hát attól hogy eddig ezt nem halottam attól még itt épp ez is lehet a szokás gondoltam és gyanútlanul elügettem.
Az első címen egy csonttá soványodott afro-angliai hölgy nyitott ajtót. "A kórházból?" kérdezte és elsápadt a válaszom hallatán, remegő kézzel írta alá az átvételt.
Néha kifejezetten lassú vagyok. Most is éreztem hogy az agyam csápjai kapaszkodnak az összefüggések után és már csak pillanatokra vannak a puzzle darabjai attól, hogy összekapcsolódjanak és kiadják a képet. Még nem buggyant a tudatom felszínére miért is iszkolok a szokásos tempóm többszörösével a lifthez, de abban már biztos voltam, hogy ez a vihar előtti csend. Valaki lehívta a liftet, türelmetlenül csapkodom a gombot, ha nem a 24.-en lennék elindulnék a lépcsőn, csak hogy ne kelljen bevárnom azt amit a zsigereimben érzek. Késő! Felhangzik a sikoltás. Nem is emberi, még csak hasonlót se hallottam eddig, a velőmig hatol... És hirtelen bevillan a kórházi lift. Minden gomb mellett az osztályok neve amik az emeletekhez tartoznak. Az 5.-hez csak egyetlenegy felirat tartozott: "ONCOLOGY"
Míg a mocihoz érek folyamatosan fennhangon kurvaanyázok, hogy lehet ezt ilyen barbár paraszt módon intézni? Az angolok sok mindenben rettentő egyszerűek és praktikusak tudnak lenni, szemben a nálunk megszokott túlbonyolított/bürokratizált világgal, de ezt azért intézhetnék emberségesebben is.
Mire a második címre értem lehiggadtam valamelyest. Csak nem 14 pozitív eredményt nyomtak a kezembe?! Csöngetek, egy férfi nyit ajtót. Első másodpercben ami feltűnik, hogy teljesen kopasz, a másodikban a szemöldökének és szempillájának hiánya is. Kétségbeesetten tépi ki a kezemből a borítékot, nem tudok elég gyorsan menekülni, kell az aláírása, látom az arcát mikor a lényeghez ér.
7 borítékon vagyok túl. Azon gondolkodom, hogy egy igazi férfi ilyenkor seggrészegre inná magát, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy absztinenciával viselem a sorsom. Megfontolás tárgyává teszem, hogy változtassak évtizedes szokásomon.
Már csak egyetlen boríték van hátra. Dombornyomott matrica is van rajta, szerencsétlen még vak is, na mindegy nem az én bizniszem átadom túl leszek rajta és rohadtul elfelejtem a mai napot. A csöngetésre egy csinos, mosolygós 14-16 év körüli lány nyit ajtót, öhhh mindegy, ő is aláírhatja nem kell a mama és ha aláírta túl vagyok rajta. "A kórházból jött? Akkor az enyém! A kontroll vizsgálat eredménye lesz" csilingeli vidáman. "Megtennéd nekem, hogy felolvasod? A szüleim csak este jönnek haza és nem tudok addig várni rá!" NEM! NEM! NEM! NEM!... Megvan az aláírása, csupán rá kell csapnom az ajtót és elfutni, el ebből a rémálomból. Minden erőmre szükségem van, hogy maradjak és válaszoljak: "a címzés rajta van braille-el is, feltételezem, gondoltak az állapotodra és a levél is megvan braille verzióban" Remegő szájszéllel szégyenkezve közli, hogy nem olyan rég került ebbe az állapotba nem tud olvasni, könyörög nekem, olvassam fel neki...
