Mikor hazaértem a háziasszonyom kellően udvarias, de rosszalló hangon jegyezte meg, hogy rendőrök kerestek nem oly rég. Egy névjegykártyát adott át, hívjam fel raja a számot amilyen gyorsan csak lehet. Gyanakvása valamelyest enyhült mikor kiszúrta, hogy a begipszelt karom miatt veszem el tőle bénázva a kártyát. A felhívott számon egy rendőr mutatkozott be, és elmesélte, hogy a tanúk értesítették őket, hogy balesetet szenvedtem. Mivel a helyszínen már nem találtak (nem kapkodhatták el a dolgot) a rendszám alapján kerestek este otthon. Mikor a sérüléseimet firtató kérdésre pozitív választ adtam felajánlotta, hogy visszajön, hogy ne kelljen bemennem az örsre. Az még nem nagyon derült ki mi a bánatot akar tőlem, de viszonylag hálás voltam neki, hogy nem engem ugráltat, de még hálásabb lettem volna ha békén hagy...
Miután gyorsan tisztáztuk, hogy enyém a moci és én ültem rajta a baleset idején, nekem szegezte a kérdést: "Kívánok-e feljelentést tenni a kislány, illetve a szülei ellen?" Milyen kislány? Milyen szülők? Mivan? Kb. olyan értetlenül nézett rám, mint ahogy én őrá. Aztán leesett a dolog, nekem egyértelmű, hogy fogalmam sincs róla mi történt, de rajtam és a Dokin kívül ezt nem tudja senki. Gyorsan felvilágosítottam a rendőröm, aki erre lapozgatni kezdett a paksamétájában, majd egy kézzel teleírt lapnál megállva, felolvasásba fogott. Dátum, helyszín, fehér motoros, szabályosan, feltehetően a limitnél lassabban, 10-12év körülik kislány szalad keresztül az úton...
Igen-igen-ez-az! Mint amikor valami rég elfeledett sztoriról kezd mesélni neked valaki és az emlékeztető hatására eszedbe jut minden. Szinte láttam a fekete kislányt, ahogy az iskolai egyenruhájában kiszalad a két épület közti sikátorból az útra. Mi a francot keres ez itt iskolaidőben a belvárosban?! Féktávon belül volt. Megállni ugyan esélytelen lett volna, de nem reménytelen átbújni a háta mögött, ijedséggel megússza gondoltam. Ám ekkor jött a gubanc, meglátott és lefagyott az út közepén. Ha egyet visszalép pont telibe verem. Tények: 30km/h-val érkező 3.5mázsa versus 30kg. Esélyek: nem magam féltettem... A motor szinte 0m féktávon is megállítható, igaz kicsit extrém mód, de vagy lerántom és a motor törik vagy állva maradok és ő... (3. lehetőség meg se fordult a fejemben) Emlékszem a nem túl hízelgő és politikailag sem túl korrekt szavakra is amelyek kíséretében több 10x-re növeltem a fékezéshez szükséges felületet az úton. A folytatást már ismeritek.
- Uram, jól érzi magát? - kérdezte a rendőr.
- Ja persze jól vagyok, csak eszembe jutott ez-az, szóval ottmaradt a kislány tanúskodni?
- Nem, elszaladt...
- Akkor a tanúk közöl felismerte valaki?
- Nem, még pontos személyleírásunk sincs...
- Értem. Beszéljünk egyenesen, elméletileg van felelős, gyakorlatilag soha nem fogják megtalálni. Van értelme feljelentést tennem?
- Nem az a lényeg, hogy van-e értelme, az a lényeg, hogy joga van hozzá!
(Erre most mit?) - Köszönöm, ne fáradjon, mennék a szobámba ha nincs más...
Már csak azt magyarázza meg valaki, hogy ha jobb láb - jobb kézen landoltam, hogy bánatba törött el a bal csuklóm?
