Nem még nem kezdek szenilis lenni, tudom, hogy volt már szó a blogon csatornákról. De egyrészt nem szántam nekik teljes posztot, másrészt aktuális lett az ügy.
Már otthon is rám tört egyszer a dolog és a Dunán garázdálkodtam saját építésű motorizált lavórommal.
Hajót építeni szép és felemelő dolog. Meg is fogadtam, hogy ebben az életben még egyszer eszem ágába nem jut hajót építeni!
Ami persze vonatkozik az építésre az természetesen nem vonatkozik a hajózásra magára. A szituációból egyenesen adódtak a következmények. Adott Lionel aki szeret hajózni és adott egy olyan ország ami az előbbi posztban vázolt adottságokkal rendelkezik. Mikor pedig eljött az a pillanat, hogy nem a holnapi túlélés gondjai kötnek le, hát persze, hogy elindult a vezérhangya. Természetesen észérvekkel alátámasztva: Márpedig nekem kell! Elkezdtem túrni az ebay-t mint egy megszállott, a párom nem kis rosszallása mellett. De már nem volt megállás a leejtőn. Felmértem a helyi kínálatot kerestem-kutattam. Hétvégenként hajókat néztem az ország különböző pontjain. Ha közelebb volt autóztunk a családdal, ha messzebb költségkímélő üzemmódban stoppal cserkésztem be a jelölteket. A dolog már-már kezdett akuttá válni mikor rátaláltam őrá:
Nem éppen szalonállapot, de az talán nem is baj ha mások is licitálnak rá. Végül is megnyertem a licitet, még ha 15%-al többet is adtam érte mint amennyit szántam rá. Aztán persze a felújítás során végleg elborult a költségvetés. De hát a hajó az szerelem a szerelemben pedig ritkán jutnak szóhoz az észérvek. ;)
Távolról sincs még kész, de technikailag 100% Miután kapott vizsgát 2016ig nem maradt akadálya, hogy a felújítást a vízen fejezzem be. Vagy mégis? Azóta valahogy a megyek a hajón dolgozni felkiáltás gyanúsan sokszor csap át egész napos hajókázásba...
