Mivel a szavazás alapján (pillanatnyilag) fele-fele volt az arány így írok néhány korábbi utazásról is, tekintettel arra, hogy itthon nem nagyon történik semmi említésre méltó. Maximum egy ártatlan kis pocakgörcs Mrs. North-nál aminek az eredménye a kórházi bőrönd 20 perc alatt történő összepakolása lett. (Ha nincs az ijedtség, 20 perc helyett az egész hétvége is ráment volna...)

Lánykérés a Szaharában

Mrs. North-ot egy internetes társkereső oldalon ismertem meg, akkoriban még Miss Aurora néven. Vele a kezdetektől másképp alakult minden, olyannyira, hogy 2 hét elteltével számomra is meglepő felfedezést tettem. Fülig szerelmes voltam, innét már nem volt megállás a leejtőn. ;) Még öt hónap se telt el megismerkedésünk óta mikor sokkal galádabb gondolatok kezdtek el forogni az agyamban. Matematikailag kifejezve magam a 2r*π problémája foglalkoztatott. Mert ugye a filmekben frankón klappol mindig minden, de a valóságban mi a fenét válaszol arra az ember, hogy mégis mekkora méretű gyűrűt szeretne vásárolni? Viszonylag egyszerű megoldásnak tűnhet az „áldozat” megkérdezése, csak hát sajnos meglepetés tervezése esetén ez kizártnak tűnt.

Felmerült továbbá az az ötlet is, hogy el kéne menni nyaralni valahova. Az ötletet némi keresgélés követte és azon kaptuk magunkat, hogy befizettünk két hét super last minute Tunéziára. Az ilyesfajta szervezett utazásokra mindig is ferde szemmel néztem, nem nekem való ez a stílus. Örök emlék marad mikor ismerősömék hazajöttek jordániai 2 hetes nyaralásukról és megpróbáltam faggatni öket: - Amman-ban voltatok? Nem. Holt tenger? Nem. Wadi Rum? Nem. Jerash esetleg? Nem. De legalább Petrát megnéztétek? Nem. Mikor kérdőre vontam ugyan miért nem néztek meg semmit, ha már ott voltak, döbbent értetlenkedés volt a válasz: - Hülye vagy? All inclusive ki volt fizetve a két hét, nem gondolod, hogy otthagyjuk akár fél napra is a szállodát?! - hümm végülis így is lehet nyaralni, mindenki a maga igényei szerint, de én nem ez a stílus vagyok. Csak hát mikor akcióban fejenként 100€ a repülőjegy, transzfer, szállás két hétre félpanzióval kénytelen voltam megállapítani, hogy ezt bizony egyénileg nem fogjuk tudni űberelni. Tehát kénytelen voltam kompromisszumot kötni és mint mondtam befizettük. Sousse egyébként elég központi fekvésű, hogy alkalmas legyen a csillagtúra kiindulópontjának, onnét meg majd egyénileg felfedezünk, terveztem. Szegény Aurora is tervezett: napfény, tengerpart, barnulás, semmittevés este ellátogatunk a bazárba… Ha tudta volna. ;) Szerencsére hallgatott rám és nem fizettünk fejenként 50€ felárat az utazási irodában a tengerre néző szobáért. Igaz sokáig kellett győzködnöm, hogy mennyi mindent vásárolhat ennyi pénzért a bazárban, mire belement… (Na nem mintha én annyira vágytam volna egy koszos arab utca bámulására, csak már jártam korábban arabéknál és kis rutinnal rendelkeztem...)

Mire békésen becuccoltunk a hallba, addigra már a buszról könyökölve levágtató, elsőként a recepciós pulthoz furakodó, „all inclusive” párok már a portán veszekedtek a személyzettel, mert nem a kifizetett tengerre néző szobát kapták. A portás sajnálkozva tárta szét a karját jelezve, hogy nincs más szabad szoba, ha nem tetszik tud adni másikat de az is az utcára fog nézni. Aurora némi respect-et tanúsítva nézett rám. – Te tudtad, hogy ez lesz? – kérdezte. A perrel fenyegetőzés és egyéb cirkuszok se vezettek eredményre, tehát a zúgolódás nagy nehezen lecsillapodott és néhány becsületsértő megjegyzést morogva (Ceterum censeo Chartaginem delendam esse!) távoztak a sértettek. Cato idézete (...továbbá javaslom, hogy Karthagó-t pusztítsuk el!) természetesen nem hangzott el a megfelelő (latin) műveltség birtokában, hiába lett volna találó, viszont végre megkezdődhetett a többiek beosztása.  Sorra kerültünk mi is, kifejeztem az óhajunkat mely szerint a tengert szeretnénk látni az ablakból, mindezt természetesen egy 10€ bankjeggyel preparált útlevél átnyújtása közben. Meglepő mód(?) sajnálkozva közölte a portás, hogy nagyon tele vannak, így csak a  3. vagy a 8. emeleten tud adni ilyen szobát, melyiket parancsoljuk? Si fueris Romae, Romano vivite more! Avagy ha Rómába mész tégy úgy mint a rómaiak, ha arabokhoz akkor pedig nézz utána mit jelent a bakshish. ()