Eljött Mr. Olimpiánál való lakásom fénypontja, ma több havi várakozás után végre be tudott vinni az építési területre. Nem volt egyszerű a sorsom mert szerinte 4 óra alvás mindenre elegendő, viszont ha már nincs egyedül szeret beszélgetni. Részemről ha nincs meg ennek a duplája már nyűgös vagyok... Hát az utóbbi két héten igencsak nyűgös voltam.
Reggel hajnalban keltem, hogy át tudjam magam túrni a Blackwall alagúton. A forgalmat túlbecsültem, a parkolóhely keresést alul. Szerencsére mivel nagyon korán (55perc) érkeztem a helyszín közelébe, alig késtem 10 percet, miután sikerült letámasztani a verdát. (Kezdem úgy érezni, hogy a Londonban játszódó regények azon része, mikor a főhős a lakása környékén nekiáll parkolóhelyet keresni, majd miután sikerül neki, elgondolkodik rajta, hogy vajon hívjon-e taxit vissza a lakásig, cseppet sem költői túlzás!)
Rögtön a belépőkártyám kiállításakor támadt egy kis bonyodalom. Mr. Olimpia ugyanis elfelejtette nekem is leadni a fedősztorit. Hirtelenjében köpni-nyelni nem tudtam mikor nekem szegezték a kérdést: - Tulajdonképp melyik hivataltól jött ellenőrizni Mr. North? A hölgy mögötti plakátra tévedt a tekintetem és morogtam valamit amit akár "health and safety"-nek is lehetett érteni. Egy olyan helyen ahol 2004 óta gyűrik az építkezést és elmaradtak az ilyenkor (sajnos) szokásos halálos balesetek, csak nem feltűnő egy "munkabiztonsági felügyelő"?
A további improvizálást megúsztam, mert miután kiállította a belépőmet, hívta Mr. olimpiát, hogy legyen a kísérőm. Egyedül ugyanis nem kódoroghat benn senki. Ami azt illeti még az ottlétünkkor körbehordott újságírók sem szállhattnak ki az őket körbehordó buszról! Ezt látva kétszeresen értékeltem a kivételezett helyzetem. Belépés némiképp szigorúbb mint a reptéren, acél biztonsági zsilipek, tenyér+ujjlenyomat érzékelők, fémdetektorok, átvilágított csomag, ion scanner és motozás vár a belépésben reménykedőre. (A biztonság látszatára nagyon adnak. 5méter magas fonott acél kerítés veszi körül a terepet, a tetején 1.5m "villanypásztor"ral. Kamerák minden 10 méteren, természetesen. A kerítés ellenálló képességét tesztelték is, egy teljesen megrakott teherautót küldtek neki (a töréstesztekhez hasonlóan), de nem jutott be. Jöttek tűzszerészek meg kommandósok is. Ők nem elégedtek meg a behatolás szimulálásával, odabenn játszottak. A játék mibenlétéről még a legközelebb állók is csak találgatnak. Ami valószínű: ólom és robbanószer volt náluk bőven. Ami tuti: 400e font /120millió forint/ volt a buli során szétlőtt és felrobbantott stadionrészek helyreállítási költsége.)
Miután zöld utat kaptunk egy belső buszpályaudvarra jutottunk. A pályaudvar szó nem tévedés, nagyobb mint a legtöbb budapesti elővárosi volán pályaudvar! Még térkép is segíti az eligazodást.
A túrát rögtön a legfontosabb épület mellett elhaladva kezdtük.
Nem tűnik túl izgalmasnak mi? Pedig tényleg fontos, mondhatni nélkülözhetetlen egy olimpiához! Ez a szerény épület egy 6000 (azaz hatezer) személyes budi! :) De van (lesz) itt még minden más is ami a kiszolgáláshoz kell, pl. hasonló befogadóképességű 3 emeletes McDonalds. Van a parknak saját kórháza, biomassza erőműve, szennyvíztisztítója (rózsaszínre festeve), 40 hídja (de kevésnek bizonyult ezért még nyitásig gyorsan hozzácsapnak kettőt) meg saját nyomtatott újságja is és még mindenféle nyalánkság...
A nézelődést az irodaépület tetejéről kezdtük, innét alkalmam nyílt egy (majdnem) az egész területet befogó panorámafotót készíteni. Mivel ide a blogba csak 600pixel szélesen tudnám beilleszteni az meg panorámafotóban alapvetően hülyén néz ki, ezért itt ezen a külső linken lehet megnézni (nagyítható)
Balról jobbra: Velodrome (biciklipálya), kosárlabda stadion, az olimpiai "falu" (a lakótelep sokkal találóbb), bevásárlóközpont (mer' az feltétlen kell ám), a vizipóló ideiglenes épülete, mögötte félig takarásban az uszodák, "Hubble-Bubble" torony és a fő stadion zárja képet.
A legközelebbi bejegyzésben lemászok majd a talajszintre és közelebbről is megnézem magamnak az épületeket némi extra információval körítve.
