Reggel 3/4 7re berobgtam a depoba. Wayne (a főnök) közölte, hogy várnom kell rá. Addig vártam rá míg szinte mindenki elfogyott, csak négyen maradtunk... A másik hárommal 8kor közölte, hogy ma már nem lesz munkájuk, menjenek haza. Csak én maradtam. Hmmmm... Már reménykedni kezdtem, miért is maradtam még itt, mikor övön alul megérkezett a csapás. Hát munka az nekem se jutott, de meg akarta mondani, hogy "nincs harag a tegnapi miatt, csak hát 4 ember jött ma vissza betegszabiról és meg kell értsem, hogy az ideiglenesek hátrányban vannak az állandókkal szemben" majd hívnak ha jut valami. Erre ment el reggel 1.5 órám? Ha be se megyek, legalább kialszom magam.

Visszaminősültem álláskeresővé. Hm ismerős az állapot...

Az ügynökségen vázoltam a helyzetem. Andy nagyon együttérző volt, de hát nem tud adni semmit míg nincs jogsim. Az még egy hét:( Reméljük hamarabb megjön "fingers crossed"!

Errefelé a "fingers crossed" (keresztbetett ujjak) jelentése: reméljük, szurkolunk neked vagy ilyesmi. (sztaki szerint: reméljük hogy sikerül, gugli szerint: drukkolás, szerintem: keresztbetett ujjak) Még szerencse, hogy valahol olvastam róla korábban, mert különben a megértésére annyi esélyem lett volna, mint "vakegérnek a macskás házban".

Ha az agency nem tud segíteni, jöjjön a gumtree.

A "nagymotoros futár" melók piszkálták a fantáziám már otthonról is. Teljesitményarányos bérezés, "túlórákkal" akár 12órás munkanap, 6 napos munkahét. Ez így nem hangzik túl jól, de egy érettségivel más esélyed nem sok van a minimálbérből  kiemelkedni itt se. A jogsim már csak napok kérdése lehet, tehát itt volt az ideje szétküldeni a CV-m. Az e-mail elküldése után 20 percen belül hív Mark "genereal director (ügyvezető igzgató) West End Couriers"-től.  Mondjuk tudnék kezdeni azonnal?! A levegőt kapkodtam meglepetésemben, szóval izé tudnék, de a jogsim szóval még nem jött meg izé... De már két hete, hogy elküldem már csak napok kérdése! Mark nagyon akarhat valamit (remélem futárt) mer' azt mondta menjek be holnap 10.30ra. Rajtam ne múljék!