HTML

London Calling (by me not the Clash)

Hiába kerestem London témájú blogokat a neten nem nagyon találtam olyat, ami aktuális lenne. Vannak persze olyanok amiket még most is frissít a gazdájuk, de ők is évekkel ezelőtt kezdték. Nem sok támpontot találtam a mai viszonyokról, hogy mi a mostanában kezdők története. Hát most kiderül!

Friss topikok

  • Attila J. Balogh: Szia! Küldtem neked egy üzenetet, még a londoni futárkodással kapcsolatban. Ha van időd, kérlek o... (2014.07.27. 11:40) nem eső, nem szennyvíz, még csak nem is patkány de azért mégiscsak csatorna
  • Krisztian1985: Na igen, ez nekem is gondot okoz, a barátok, skóciában még nemigen találkoztam magyarral. Lehet ho... (2013.04.16. 16:45) Vacancy
  • legbalach: szia, üzenetet küldtem, ha lesz egy kis időd, kérlek válaszolj tamas.bereznay@gmail.com címre. elő... (2013.02.07. 12:08) frissítések
  • Ervin Bosnyák: Hello irtam a bloggon keresztül, nem tudom megkaptad-e? Légyszi keress meg a bbosi@freemail.hu cim... (2013.01.30. 19:38) Melyiket szeressem?
  • David Kaps: Szia regota szemezek a blogoddal meg a temaval... Egy ideje pizza futar vagyok de gondolom sejted.... (2013.01.28. 13:24) Padawan

Linkblog

Kill Bill

2011.02.21. 23:13 Lionel North

Hogy jön ide Tarantino filmje?

Sehogy!;) Egyedül a címe miatt.

 

 

 

 

 

 

 

Bill ugyanis a diszpécserem neve és hát igen vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban.

Futár és diszpécsere egymásra vannak utalva. Hiába ismered a várost és vagy gyors, ha a diszpécser nem szevezi meg jól a napod a hajadra kenheted a tudásod. (és természetesen hiába tervezel diszpécserként tökéletes programot, ha a szerncsétlen kezdő futár sehova nem ér oda időben...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor idekerültem a Csys-hez Bill szabadságon volt és Mark helyettesítette. Mark mindíg tudta hova küldött, milyen prioritású a csomag a fedélzeten, milyen határidős a munka és többnyire már a címzett felé tartva megkaptam a következő felvétel adatait. De a futár élete nem csak játék és mese, visszajött Bill a szabadságról és kicsit megváltoztak a dolgok.

Billnek a legritkább esetben van fogalma arról, mit csinál. Bármit kérdezel, szólsz hozzá "adj egy percet" a válasz. Ami azt jelenti, hogy egy perc múlva már lövése nincs ki kereste... Mark ha egy perc türelmet kért biztos lehettél benne, hogy dolga van, de amint megoldódik (akár 10perc múlva), de vissza fog hívni.

A diszpécser keresi a futárt, ugyanz a szituáció, mégis, hm... Érzitek a különbséget?

Bill: - 523 hol vagy? Hol? ÖÖÖÖöööö-hőőőő mikor kerültél te oda?! Várj mindjárt nézek ott neked valamit! Várj egy kicsit... (és ezzel megkezdődne egy 100éves várakozási periódus ha szót fogadnék és várnék rá, ahelyett hogy 5 percenként piszkálom, hogy adjon munkát...)

Mark: - 523 ugye még mindig Canary Wharf-on vagy? Igen? Rendben, mert azt mondtam a megrendelőnek, hogy 5 percen beül ott vagyunk a csomagért!

Felveszem a "pirority" sürgős csomagot Mayfairból megy a City-be bejelentkezem:

Lionel: - 523 P.O.B. (Package On Board/csomag a fedélzeten)

Bill: - Jólvan. Maradj ahol vagy egy másik is szokott jönni a környékről megvájuk azt is.

Lionel: - Rendben. Egyeltalán nincs rendben! Általában persze ami egy irányba megy, azt egy futár viszi, növelendő a kihasználtságunk, de "priority" esetében azért fizet többszörös árat a megrendelő, hogy ASAP (As Soon As Possible/amilyen gyorsan csak lehet) érkezzen a csomag ilyenkor extrém eseteket kivéve egyedül utazik a csomag, nem várunk másikra. De hát ki vagyok én, hogy a diszpécserem bíráljam, mindezt természeresen magamban jegyzem meg?!

15 perc múlva...

Bill: - 523 mennyi idő még a City?

Lionel: - Hogy-hogy mennyi idő?! Még el se indultam...

Bill: - Priority van a fedélzeten! Nem vagy már kezdő, ugye nem kell külön hangsúlyozzam a "priority" mit jelent? Erre te még mindig ott tökölsz, miért nem indultál még el?! Kapd össze magad, a megrendelő hiányolja a csomagot!

Lionel: - Huhhhhh - nagy levegő... (Hogy miért nem csinálsz magadnak kistestvért?!)

A srácokkal beszélgetve az utcán kiderült, hogy akár klubot lehetne alakítani Bill alkalmatlanságát gyanító futárokból, elegen vagyunk hozzá...  Arról is kiokosítottak, hogy ki a főnök a diszpécserteremben. El is határoztam, hogy a legközelebbi dobása után panaszkodni fogok rá a boss-nál, nehogy már belőlem csináljon hülyét. Aztán volt még néhány húzása, úgyhogy mikor pár nap elteltével az iroda felé vetődtem, azzal a szent elhatározással rontottam, be hogy most olyan mélyre fogom elásni a górénál, hogy ahhoz képest a Marianna-árok macskakaparás az alomtálcában! Lionel tervez, Bill jön le a lépcsőn dohányozni. Végülis már kinőttem egy ideje a "megmondalakazóvónéninek" korszakból, akár Billnek is nekiugorhatok face to face! Mégiscsak egy ugyanolyan csóró ördög mint én nehogy má miattam rúgják ki esetleg! (rég néztem be embert ennyire)

A beszélgetésünk eléggé meddőnek tűnt, ő hangsúlyozta, hogy ő tudja mit csinál, nem kell neki GPS minden ott van a fejében... Egen, erről már vannak tapasztalataim. :(

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekesre akkor fordult a dolog, mikor elkezdte nézegeteni az ajtó előtt álló Porschét. Egy Boxster volt nem egy nagy kaland, ha egy 354-ről lett volna szó még én is körüljárom. Vagy egy első szériás 912 is bármikor bekéredzkedhetne a garázsomba melegedni, nem dobnám ki.;) Kicsit magasra teszi az itteni felhozatal az ingerküszöböt. Ferrani 412 -ről azt se tudtam, hogy létezik, azt rendesen megnéztem. Maybachot sem, láttam London előtt  élőben, de az nem ritka errefelé, Rolls meg Bently-ből  megy szó szerint annyi van mint a szemét, már fel se tűnik, habár a Rolls-rolls kombira felkaptam a fejem! Jó bevallom, a Bugatti Veyron kedvéért még a háztömböt is megkerültem, mert későn szúrtam ki, hogy a Claridges előtt parkol.

Erről a járgányról már olvastam, de soha nem gondoltam volna, hogy itt találkozom vele élőben:

Tegye fel a kezét aki tudja mi ez?

 

 

A végén segítek...

Egyelőre annyit, hogy nem barkács megoldás és egy nagy autógyár terméke!

 

 

Vetáránok tömkelege, többségük felismerhető, ha más nem is, a márka biztosan nem okoz fejtörést, de néha komoly nyomozást igényel kideríteni mit is láttam.

Wolseley, Riley, Armstrong, Humber, Hillman, Standard, Singer, Jowett, Vanden Plas, mind olyan nevek amit esetleg említés szinten hallottam, vagy még úgy sem, nem hogy életben látni a forgalomban!

Kicsit eltértem a témától. Szóval egy Boxster amúgy sem akkora kaland a számomra, hogy nézegetni kezdjem, de hát ha Bill erre izgul?! Kicsit morgott valamit, majd elment a parkoló automatához, bedobált egy csomó aprót, kinyittotta a Porschét és kicserélte a jegyet a szélvédő mögött. He?????  Végülis jobban belegondolva, nem akkora kaland. Egy 97-87 darab alig ér már £5K ha valaki erre izgul... 2 év alatt még az utcaseprő fizetésemből is össze lehetne rá spórolni, heti £50 és némi megszállottság kell csak hozzá. Azért a vicc kedvéért beszóltam Billnek: "Te is csak hobby-ból dolgozol mi?!" Bill elképedve válaszol: "Hát nem szokták felismerni, ő meg nem reklámozza, ezért nem nagyon tudja róla senki, de jól sejtem: valóban nem a fizetéséből él már 20éve, hanem a jogdíjakból, de szeret dolgozni..." Aúúúúú! Hát én sem ismertem fel, csak ráhibáztam, viszont így egy kicsit átértékelődik a próbálkozásom, hogy én ezt az embert próbáltam rávenni, hogy figyeljen már oda mit csinál?! Majd pont érdekelni fogja. Ja és féltettem az állását???? Eh.....

 

 

 

 

Na így felismerhető már a kis kékség? ;)

5 komment

Címkék: munka közlekedés autók veterán autó london motorosfutár járművek

A bejegyzés trackback címe:

https://2010london.blog.hu/api/trackback/id/tr12678557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiisb 2011.02.22. 11:23:25

Oke. És velünk is megosztod, hogy ez a Bill gyerek akkor most melyik híres Bill?

Lionel North 2011.02.22. 15:05:37

@kiisb:
Idézet a blogból: "Hát én sem ismertem fel..."
Passzolom a dolgot, egyébiránt meg úgy néz ki viselkedni a "Nagy Levin"től tanult, úgyhogy annyiban is maradtunk, hogy valamikor menő zenész volt...

Lionel North 2011.02.22. 15:12:34

"A francia őszinte köszönetet mondott a tulajdonosnak a kitűnő ételért, amikor átadta a petróleumszívó belet.
A tulajdonos örült a dicséretnek, és megköszönte a lámpabelet, amit már elveszettnek hitt, és igazán nem könnyű errefelé beszerezni az ilyen holmit.

- Nagyon finoman készíti az ételeket, barátom - mondta az angol.

- Uram - felelte szerényen Brigeron, a félszemű rabló -Levinnél tanultam a szakácsmesterséget.

Ezt sokszor hangoztatta, és büszke volt rá. Senki sem tudta, hogy hol lehet ennek a nevezetes, előkelő Levinnek a vendéglője, de a Grand Hotel tulajdonosa olyan büszke pirulással mondta, és olyan nagy erejű ember volt, hogy nem mertek közelebbi adatot kérdezni tőle Levint illetően. Feltehető, hogy ez esetben jogos felháborodása nem ismerne határt, és pofon ütné az illetőt. Különben mindenki szégyellte kissé, hogy nem ismeri Levint, akinél Brigeron főzni tanult. Ezért úgy tettek, mintha jól ismernék.

Egy káplár azt is mondta már, amikor a kantin főztjét dicsérte: "Ilyent eddig csak Levinnél ettem..."

Valószínű volt, hogy szégyen egy ilyen vendéglőst nem ismerni, aki a szakmájában bizonyára a zseniális Ritzcel vagy Duvallal egyenrangú. Lassanként tehát senki sem tekintette vitásnak Levin személyét, és úgy dicsérték Brigeront, hogy ezt maga Levin sem csinálná különben.

(...)

- Hoztak magukkal cigarettát? - kérdezte fáradt, mély, rekedt hangon Levin.

- Igen.

Cigarettát az ember a sapkájában vitt magával, és hacsak nem utálták valamiért az őrségen, bizonyos lehetett benne, hogy a sapkájáról megfeledkeznek, amikor az altiszt kiüríti a zsebeit. Adtunk a rabtársnak néhány Caporalt.

- Köszönöm. Hozzanak be valahogy egy kis halat holnap. Péntek van, és én itt csak levest kapok. - mondta olyan hangon, mint aki a sivatagban egy ital vízért esdekel.

- Annyira szereti a halat?

- Nagyon. A hal a legfinomabb étel a világon. Még ezt a rossz főztet is megeszem belőle, amit itt adnak. Pedig lisztben rántják ki.

- És nem abban kell? - csodálkozott Hopkins.

Levin gúnyosan mosolygott. Mélységes megvetés ült az arcán, mintha azt mondaná: "minek él az ilyen ember!" Végül lenézően odavetette:

- Természetesen zsemlemorzsában. De nem azt a kispolgári gazságot értem alatta, hogy alantas kenyértöredéket megszárítunk a kamrában, zsákba kötve - és megborzadt -, hanem friss péksüteményt zsírtalanul, nyílt láng felett teljesen átsütünk, majd megreszeljük.

- Úgy látom, szakember - fejezte ki elismerését Senki Alfonz.

- Levin vagyok - vetette oda egy vértanú drámai önmegvetésével, mint aki bizonyos abban, hogy mi is elszörnyedünk e név hallatára. De egyikünk sem tudta, hogy kicsoda volt polgári életében ez a Levin. Megkérdezni nem mertük, ha már olyan gőggel közölte. Talán fájna neki a tájékozatlanságunk e nagy nevet illetően.

- Csakugyan? - érdeklődött ravaszan Tuskó Hopkins, mert mégis szerette volna tudni fegyvertársunk hírességének az okát. - Ön Levin lenne, a híres izé...? na...

A toprongyos veterán hősi önmegtartóztatással, kulisszahasogató öngúnnyal igent bólintott.

- Az vagyok! A nagy Levin. És most már mindent tudnak!

Semmit sem tudtunk.

- Csak kérem önöket, hogy vallomásom maradjon köztünk.

- Őszintén bevallom - mondtam később -, én nem tudom... hogy ki volt ön... kedves... Levin...

- Csak csúfoljon!

- Higgye el...

- Elég! Ön nagyon jól tudja, ki vagyok. De tessék! Űzzön gúnyt belőlem, ha ez mulattatja!

És elfordult. Mit lehet itt tenni?

kiisb 2011.02.27. 10:29:16

Tuskó Hopkins nem olvasott Rejtőt, te meg nem voltál rocker Angliában, a 80-as években. Még a gugli sem segített? Vagy Billnek tucat vezetékneve van?

Lionel North 2011.02.27. 22:32:43

@kiisb: Ismerem az újkori kondást miszerint: Gugli a barátod, Wiki pedig a barátnőd. De sajnos azt az angolszász szokást is ismerem, hogy bemutatkozás gyanánt mindenki csak a keresztnevét használja... :(

MÁR HOGYNE OLVASOTT VOLNA TUSKO HOPKINS REJTŐT?!

Az "Elátkozott part"-ot Rejtő végig első személyben, John Fowler az-az Csülök álnéven írta. :) Arra, hogy Tuskó ezt olvasta is itt a bizonyíték:
"Barátaim unszolása ellenére úgy határoztam, hogy megírom ezt a regényemet. (Az életből merítve.)

Barátaim ugyanis arra unszoltak, hogy ne foglalkozzam olyasmivel, amihez nem értek. Itt azonban tévednek. Olvasottságom magasan az átlagos söpredék fölé helyez, még ha a látszat esetleg ellene szól is állításomnak.

Amikor első művem elhagyta a sajtót, fenyegető levelek tömegével kerestek fel tisztelőim. Gazembernek, baromnak, árulónak és besúgónak neveztek.

De mit várjon az ember manapság tisztelőitől?

Ők csak azt nézik, hogy orgazdákat, betörőket és más üzletbarátainkat, írásaim kapcsán, a rendőrség kérdésekkel zaklatta, de azt elfelejtik, hogy az irodalom nagy és nemes célja éppen az orgazdák és kasszafúrók hű jellemzése, magánéletük feltárása és egyéb hasonló.

Tuskó Hopkins, aki alapjában véve nélkülözi azt a lelki finomságot, amelyet a "Roccambole szerelme" című remekműben csipkésnek nevez a halhatatlan író, azt mondja:

"Ha még egyszer hülyeségeket firkálsz rólam, akkor beverem a fejedet egy karosszék lábával."

Mit feleljek erre az alantas hangra? Egy embernek, aki nélkülözi a lelki csipkéket?

- Én is ott leszek - ezt feleltem -, te nagyszájú, ronda fráter.

Ebből a célzásból tisztán láthatta véleményemet.

Tuskó Hopkins legény a talpán, de egyszer már rendreutasították egy teherautó-lökhárítóval, hogy az orra tömpe és vörös lett, mint az apró besavanyított paprika. Az igaz hogy tömzsi, rettenetes a válla, és rövid karja vastag, mint a rajzfilmekben látható matrózoké, de azt hiszem én elbánnék vele."
süti beállítások módosítása