Auróra lassan sikítófrászt kap, ha én „csak úgy” elkezdek nézelődni az Ebay-en.
A balhé kicsit összetetten indult.
Az első lökést az indította el, amikor egy kolléga nekiállt dicsekedni, hogy £20K-ért vette a teherautóját ( VAN – árukihordó tehergépkocsi, furgon, a szótár szerint, otthon talán a kisteherautó szót használjuk rá. Itt van goodsvehicle, ami teherautó, tehát maradok ennél.)
£20K egy vagyon, bár ha átszámolom forintra, ott se kevesebb egy új teherautó, sőt…
De minek ide új?
Az újság és a kenyér-tej után szerintem az új autó az egyik legromlandóbb árucikk. Azzal a mozdulattal, ahogy az ember kihozza a szalonból, máris bukott rajta -20%-ot. Ami egy személyautó esetében hihetetlen luxus és pazarlás. Egy teherautó ugyan képes termelni is a pénzt, nem csak vinni, de ez nem változtat azon az értékvesztésen, amin egy új darab átesik.
Tehát nézelődtem egy kicsit, mennyibe kerül egy 2-3 éves darab, ami lényegében még új, de már nem csökken olyan meredeken az értéke. Felmértem a piacot, de más gyakorlati haszna még nem volt a dolognak.
Ösztönző erő ugyan lett volna, hiszen a cég egy komplett vagyont számolt fel nekem „bérleti díj” gyanánt az autóra, amit vezettem. Konkrétan egy év alatt kifizettem egy 3 éves autó árát bérletre.
A képlet egyszerűnek tűnik, de van benne pár változó, ami durván befolyásolja a megoldást…
Ez pedig a biztosítás. Egy jó állapotú városi kisautó, kezdő sofőrrel kombinálva (sajnos hiába a jogsidon az európai múlt, itt nem veszik figyelembe csak azt, amit UK-ból tudsz leigazolni), könnyen előfordulhat, hogy a biztosítás összege egy évre 2x (igen, kétszer) több mint az autó értéke! (Szerencsére az összeg némelyik biztosítónál mérsékelhető az otthon megszokott biztosítási-bónusz beszámításával, de még így is Forintban 7 számjegy fölött marad jócskán az összeg. A rablás ezen formája ráadásul teljesen legális az Egyesült Királyságban.)
Mindez persze csak az autó „normál használatra” mellett érvényes.
Ha ingázol vele a munkahelyedre, az súlyosbító tényező, ha pedig áruszállításra használod, az brutálisan súlyosbító tényező. Esetemben az éves futár biztosítás majdnem ½ éves bérleti díjjal lett volna egyenlő a legolcsóbb változatban is.
Így hát a plátói szerelmesek sóhajtásaival vettem tudomásul, hogy itt bizony várat magára az önállósodás.
A döntő fordulat akkor következett be, mikor bementem a céghez autót cserélni. Mivel jó fiú voltam, jutalmul kiutaltak egy alig 6 hónapos járgányt.
Mondjuk jutalom gyanánt sokkal inkább el tudtam volna képzelni egy 50%-os bérleti díj kedvezményt.
„Vegyél saját autót, úgy többet is tudsz spórolni, mint 50%!” – hangzott erre a Lengyel flottakezelő srác válasza. (Mi a fene, csak nem mondtam ki hangosan is, amit a „jutalomról” gondoltam?! Jobb lesz vigyázni magamra!)
Gyerekszobám azért volt (még ha sokan feltételezik is, hogy ha volt is, hát tehén volt benne a radiátor), ezért illet valamit válaszolnom. Elpanaszoltam neki, az előbb levezetett biztosítási mizériát, és azt, hogy az általa vélt haszon akár még deficit is lehet ebben a verzióban. Megint csak beigazolódott, miszerint érdemes beszélgetni az emberekkel.
Flottakezelő cimborám felhívta a figyelmem egy furcsaságra: „ – Ha mindez így lenne, ahogy mondod, csak az idősebb Angol futárok dolgoznának saját vassal, de ennek ellenére van néhány Lengyel is. Nem így tapasztalod?”
Igaz, ami igaz, valóban gyanús, hogyan tudnak fiatal Lengyel srácok saját furgont fenntartani… kivételezik a biztosító?! Lengyel kármentességet elfogadnak futár biztosításra is?! Hát nem éppen, de a céges biztosítási ügyintéző srác Lengyel.
Ez idáig nagyon szép, de még mindig nem értem mi az összefüggés. A cégnek van flottabiztosítása, ami mellé az alkalmazottak autóira lehet kötni nagyon kedvezőt biztit. Ez idáig rendben, de én nem vagyok alkalmazott, csak a Cég alkalmaz mint alvállalkozót. Még mindig nem értem, hogy lesz ebből futároknak is biztosítás, azt meg végképp nem, hogy miért pont csak a Lengyeleknek.
Hát a titok egyenesen „magyarosnak” nevezhető. (Ez esetben Lengyel az elkövető, tehát inkább nevezzük Kelet-európai mentalitásnak a dolgot!)
Egy 2000 futárjárműből álló flotta + az alkalmazottak járgánya elég munkát adnak egy „kihelyezett ügyintézőnek”, aki heti rendszerességgel megjelenik a cégnél és intézi az új belépőket (is). A Biztosító nem foglalkozik olyan apróságokkal, hogy a kedvezmény jogosultságát bizonyító dokumentum betűről-betűre egyezik-e azzal, amit ők megadtak. Ha az ügyintéző jogosnak ítéli meg a kedvezményt, hát akkor az a Biztosító álláspontja.
Te pedig mivel Lengyel az ügyintéző (és nem Brit) meggyőzheted róla, ha elég elszánt vagy (itt összedörzsöli hüvelyk – és mutatóujjait, hogy a gyengébb képességűeknek is egyértelmű legyen), meg tudod győzni, hogy a City Sprint alkalmazottjának lenni, vagy alkalmazásában állni mint alvállalkozó, az egy és ugyanaz.
Mégiscsak szép dolog az a bizonyos korrupció, még ha lépten-nyomon hangoztatom is, hogy milyen jó, hogy ebben az országban nem létezik (annyira nyíltan, mint máshol).
Lényeg a lényeg, megkaptam az ügyintéző számát, és a flottakezelő srác ajánlását, ami a másik szükséges meghívó, a királynő kisméretű portréját ábrázoló papíralapú meghívókon kívül.
Hober Mallow: „Sose hagyd, hogy az erkölcsi érzéked meggátoljon a helyes cselekedetben” – mottómat már ismerhetitek, ezért gondolom nem meglepő, hogy azonnal rávetettem magam az Ebay-re.
