Kicsit ideges vagyok, úgy telt el az egész hét, hogy az eddigi életem számoltam fel. Nem hagyok hátra semmi elitézetlent. Felmondás a munkahelyen, adópapírok, ügyintézés a bankban, fogorvos és ehhez hasonlók. Búcsú néhány baráttól és mégkevesebb rokontól.
Egész jól tűrtem a dolgot, mostanáig. Itt a reptéri váróban kicsit a purgatóriumban érzem magam. Feladtam a viszonylag biztonságos, legalábbis megszokott életem és elindulok valami gyökeresen más felé. Azaz indulnék, de most épp csak ücsörgök és várok ugye. Volt már példa rá az életem során, hogy elindultam ki tudja hova/mrennyi időre, de akkor még nem töltöttem be a 20at sem, hajtott a kalandvágy, kételyek nélkül rohantam a végzetembe, úgy éreztem enyém a világ...
Na most erről azért szó sincs. ;) Nem vagyok egy pesszimista alkat, még a nyár végén is reménykedve tekintettem a jövőbe (az itthoni jövőbe). A cégnél ugyan folyamatosan tartott a lejtmenet, de hát hol nem? Amikor a többiek már sírtak én még mindíg vidáman éltem világom, sőt a növedkedésről fantáziáltam (a teljesítmény arányos díjazás szépsége ugye). Ehhez persze kellett egy kis elszántság és némi (na jó elég sok) kockázatválallás, de ez egy másik történet. A lényeg hogy megvolt hozzá a hitem és meg tudtam valósítani még akkor is, ha már senki nem hitt bennem a szakmában. De sikerült. Kérdés mi sikeült vajon? Meghosszabbítani az aggóniát? Ha nem teszem talán sokkal hamarabb kényszerülök a mostani lépésem megtenni? Jobb vagy rosszabb lesz a helyzetem mint előtte? Ha jobb már rég megkellett volna tennem...
Most sem vagyok még rákényszerülve. Halogathattam volna hátha változik a helyzet hozzállással. De két fontos dolog vitt rá, hogy most tegyem meg. Az első, hogy elveszett az itthonba vetett hitem. Ez elég szomorú, de sajnos nem (csak) én tehetek róla. Másrészt ezt az utat még én választottam, nem a kényszer vitt rá és ez is fontos!
Ha egyszer elkezdi tekerni a mókuskereket az agy nincs megállás. Minden erőmel igyekszem fékezni és elfoglalni magam mással ezért IS keztem neki ennek a blognak.
No meg azért mert hiába kerestem London témájú blogokat a neten nem nagyon találtam olyat ami aktuális lenne. Vannak persze olyanok amiket még most is frissít a gazdájuk, de ők is évekkel ezelőtt kezdék. Nem sok támpontot találtam a mai viszonyokról, hogy mi a mostanában kezdők története.
Hát majd kiderül!
London Calling by the Clash
